каламбур
Orosz
каламбур (kalambur)
Kiejtés
- IPA: [kəɫəmbʊr]
Főnév
каламбу́р • (kalambúr) hn élett (birtokos каламбу́ра, alanyeset tsz. каламбу́ры, birtokos tsz. каламбу́ров)
Etimológia
Francia eredetű szó (calembour).
| eset | e.sz. | t.sz. |
|---|---|---|
| alanyeset | каламбу́р | каламбу́ры |
| birtokos | каламбу́ра | каламбу́ров |
| részes | каламбу́ру | каламбу́рам |
| tárgyeset | каламбу́р | каламбу́ры |
| eszközh. | каламбу́ром | каламбу́рами |
| elöljárós | каламбу́ре | каламбу́рах |