ὄρτυξ

Ógörög

ὄρτυξ (órtux)

Kiejtés

 

• IPA: /ór.tyks/ → /ˈor.tyks/ → /ˈor.tiks/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ór.tyks/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈor.tyks/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈor.tyks/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈor.tyks/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈor.tiks/

Főnév

ὄρτῠξ • (órtux) hn (genitivus ὄρτῠγος vagy ὄρτῠκος); harmadik ragozás

1. fürj

Etimológia

Tkp. *urto, lásd pl. a kurd hewêrde szót.