Bánki

Magyar

Bánki

Családnév. Valószínűleg az ótörök eredetű és ’oszlop, a jurta közepén álló pózna’ jelentésű [baghan] szó még a török nyelvekben alakult ’tartóoszlop, erősség’ jelentésű személynévvé, s így került be a magyarba, ahol a két magánhangzó közötti (intervokális helyzetű) -a- kiesett, az egymás mellé kerülő két -a- (Baan) pedig összevonódott hosszú -á-vá (Bán). Másrészt az ugyancsak ótörök eredetű, ’gazdag’ jelentésű Bajan (egy VI. századi avar fejedelem neve) került át egyik délszláv (valószínűleg a horvát) nyelvbe, ahol szabályosan bán közszóvá, méltóságnévvé vált. Az utóbbit a magyar nyelv először közszónak vette át, majd személynév lett belőle, s egyszerre használta már az Árpád-korban mindkét forrású nevet egyénnévi funkcióban. Mindkét, különböző eredetű Bán személynevünk megkapta a -k kicsinyítő képzőt, s magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) helységnévvé vált Baranya, Bihar, Fejér, Pest, Szatmár, Szerém, Ung, Vas, Veszprém, Temes, Zala vármegyében. Ezek bármelyikéhez járulhatott ’onnan/oda való’ jelentésű -i- képző, ami által eredetre, származási helyre utaló családnévvé vált.