Bankó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɒŋkoː]

Tulajdonnév

Bankó

1. Családnév: Az ótörök eredetű [baghan] ’oszlop, a jurta közepén álló pózna’ jelentésű közszó még a török nyelvekben vált ’tartóoszlop, erősség’ jelentésű személynévvé, amely bekerülhetett a magyarba, ahol a két magánhangzó közötti (intervokális helyzetű) -a- kiesett, a két -a - pedig összevonódott hosszú -á-vá, s Bán lett belőle. Emellett az ugyancsak ótörök eredetű és ’gazdag’ jelentésű *Bajan avar személynévből a délszlávban (elsősorban a horvátban) méltóságnév is, egyénnév is vált, s már igen korán (a XI. század végén) mindkét funkcióban bekerült a magyar nyelvbe (bán ~ Ban/Bán). Bárhogyan is alakult az alapnév, megkapta a -kó kicsinyítő képzőt, s önálló személynév lett belőle. (A név tőhangjának megrövidülése szabályos magyar jelenség, pl. János > Jankó, Pál > Palkó.) Ugyanez a -kó képző azonban -ko formában a szláv nyelvekben is megtalálható, így az esetek egy részében föltételezhető a szláv (horvát, szlovén vagy szlovák) eredet. Mindenképpen a Bankó ~ Banko becealak vált apanévi családnévvé, s jelentése ’Bankó nevű személy fia, leszármazotta’. A közszói ’bankjegy, papírpénz’ jelentésű bankó azért nem jöhet számításba, mert annak első előfordulásait csak a XVIII. század végén jegyezték föl. Szlovén és szlovák nyelvben való kialakulását bizonyítja a földrajzi elterjedettség is.

Változatok

Banko, Bánkó