Bitó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbitoː]

Tulajdonnév

Bitó

1. családnév: A családnév alapja több Vit- kezdetű keresztnév egybeesése. A szóba jöhető keresztnevek közül legvalószínűbb a latin eredetű, ’szíves, készséges, jóindulatú’ jelentésű Vitus vagy az ’életerős, eleven’ jelentésű Vitális > Vitályos, de lehetséges a germán (witu- ’erdő’ és -wald ’uralkodó’ összetétellel alakult) Withold. Mivel szókezdő mássalhangzóját az Árpád-kori magyar nyelvjárások nagy részében nem tudták kiejteni, b-vel helyettesítették (mint a Wachter > bakter; Wicke[n] > bükköny esetében is), vagy két ajakkal képzett zöngés spiránson (-n) keresztül lett B-. A Vit- ~ Bit- névrövidülést a magyar nyelv kicsinyítő -ó képzővel toldotta meg, s így előbb egyéni név lett belőle, amelynek a két magánhangzó közötti helyzetben levő -t- hangja megnyúlt (geminálódott), majd mind a Bitó, mind a Bittó, később a Vitó is apanévi családnévvé vált. Az ismeretlen eredetű, ’karó’ vagy később a bitófa rövidüléses alakjából elvont ’akasztófa’ jelentésű közszó azért nem jöhet számításba családnévként, mert köznévi előfordulásai csak a XVIII. század végéről ismertek.

Változatok

Bito, Bittó, Bitto; Vitó