direct memory access
Főnév
direct memory access (tsz. direct memory accesses)
A közvetlen memóriaelérés (DMA) a számítógépes rendszerek olyan jellemzője, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos hardver alrendszerek a központi feldolgozóegységtől (CPU) függetlenül hozzáférjenek a fő rendszermemóriához[1].
DMA nélkül, amikor a CPU programozott be- és kimenetet használ, az olvasási vagy írási művelet teljes időtartama alatt jellemzően teljesen le van foglalva, és így nem áll rendelkezésre más munka elvégzésére. DMA-val a CPU először kezdeményezi az átvitelt, majd az átvitel közben más műveleteket végez, és végül megszakítást kap a DMA-vezérlőtől (DMAC), amikor a művelet befejeződött. Ez a funkció minden olyan esetben hasznos, amikor a CPU nem tud lépést tartani az adatátvitel sebességével, vagy amikor a CPU-nak munkát kell végeznie, miközben egy viszonylag lassú I/O-adatátvitelre vár.
Számos hardverrendszer használ DMA-t, többek között a lemezmeghajtó-vezérlők, grafikus kártyák, hálózati kártyák és hangkártyák. A DMA-t egyes többmagos processzorokban a chipen belüli adatátvitelre is használják. A DMA-csatornákkal rendelkező számítógépek sokkal kisebb CPU-ráfordítással tudnak adatokat továbbítani az eszközökre és az eszközökről, mint a DMA-csatornákkal nem rendelkező számítógépek. Hasonlóképpen, egy többmagos processzoron belüli feldolgozó áramkör a processzor idejének lefoglalása nélkül tud adatokat átvinni a helyi memóriába és a helyi memóriából, lehetővé téve a számítás és az adatátvitel párhuzamos folytatását.
- direct memory access - Szótár.net (en-hu)
- direct memory access - Sztaki (en-hu)
- direct memory access - Merriam–Webster
- direct memory access - Cambridge
- direct memory access - WordNet
- direct memory access - Яндекс (en-ru)
- direct memory access - Google (en-hu)
- direct memory access - Wikidata
- direct memory access - Wikipédia (angol)