Ugrás a tartalomhoz

Herbert Hoover

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Hoover szócikkből átirányítva)


Főnév

Herbert Hoover (tsz. Herbert Hoovers)

  1. (informatika) Herbert Clark Hoover (1874. augusztus 10. – 1964. október 20.) az Egyesült Államok 31. elnöke volt, aki 1929 és 1933 között töltötte be hivatalát. Neve leginkább az 1929-ben kirobbant nagy gazdasági világválsághoz kötődik, amely elnöksége idején sújtotta az országot. Bár élete során mérnökként, humanitáriusként és köztiszteletben álló közigazgatási szakemberként is nagy tisztelet övezte, elnöksége történelmi megítélése gyakran negatív.


Korai élet és karrier

Herbert Hoover Iowa államban született kvéker családban. Árvaságra jutott már tízéves korában, majd Oregonba került rokonaihoz. Hatalmas akaraterővel küzdötte fel magát:

  • Az első osztályban felvett diákok egyike volt a Stanford Egyetemen, ahol bányamérnöki diplomát szerzett.
  • Fiatal mérnökként bejárta a világot: Ausztráliában, Kínában, Dél-Afrikában dolgozott, bányavállalatokat vezetett, gazdagodott, és nemzetközi hírnévre tett szert.


Humanitárius tevékenység az I. világháború alatt

Hoover neve először akkor vált ismertté világszerte, amikor az I. világháború idején megszervezte az éhező belga lakosság élelmezését. Az Amerikai Segélybizottság (CRB) vezetőjeként milliókat mentett meg az éhínségtől.

Később az Egyesült Államok élelmezési minisztere lett Woodrow Wilson kormányában, majd a háború után a világélelmezési segélyprogramok egyik fő szervezőjeként működött – többek között Oroszországban, Európa-szerte. Emiatt gyakran nevezték:

„Az ember, aki megetette a világot.”

Politikai pályája az 1920-as években

Hoover 1921 és 1928 között a Kereskedelmi Miniszter posztját töltötte be Harding és Coolidge kormányaiban. E minőségében:

  • Modernizálta az ipari statisztikákat,
  • Elősegítette a légiforgalom, rádiózás és szabványosítás fejlődését,
  • Támogatta a lakásépítési programokat és önkéntes együttműködést az iparágak között.

Sokan úgy tekintettek rá, mint a korszak leghatékonyabb, legprogresszívebb köztisztviselőjére.


Az 1928-as elnökválasztás

1928-ban Hoover a Republikánus Párt jelöltjeként indult az elnökválasztáson. Az amerikai gazdaság épp a csúcsponton volt, és Hoover hatalmas előnnyel, 58%-os szavazati aránnyal nyert.

Kampányígérete:

„Mindenkinek két csirke a fazékban és autó a garázsban.”

Elnökség és a világválság kezdete (1929–1933)

Gazdasági összeomlás: A fekete csütörtök

  1. október 24-én a New York-i tőzsde összeomlott (Black Thursday), ami elindította az USA történetének legnagyobb gazdasági válságát. A következmények:
  • Tömeges munkanélküliség (1933-ra ~25%),
  • Több ezer bank csődbe ment,
  • Több millió amerikai elvesztette megtakarításait, otthonát, állását.

Hoover reakciói

Hoover elutasította a közvetlen állami beavatkozást vagy jóléti programokat, mert félt, hogy:

  • Az emberek elvesztik önállóságukat,
  • Megszűnik az „amerikai szellem”,
  • A szövetségi kormány túl nagy hatalomra tesz szert.

Inkább önkéntes alapon működő együttműködést próbált szervezni:

  • Felszólította az ipari vezetőket, hogy ne csökkentsenek béreket,
  • Segélyezést önkormányzatokra és magánalapítványokra bízta,
  • Létrehozta a Reconstruction Finance Corporation-t (1932), hogy hiteleket adjon bankoknak, vasutaknak.

Kritika és népharag

A közvélemény úgy érezte, hogy Hoover tétlenül szemléli a válságot. A „Hoovervilles” néven elhíresült nyomornegyedek az elnök nevét viselték gúnynévként. Munkát követelő háborús veteránokat (Bonus Army) szövetségi csapatokkal oszlatták fel Washingtonban – ez különösen sokat ártott imázsának.


1932-es választás és bukás

A válság elhúzódása, a konzervatív reakciók, valamint a személyes merevség miatt Hoover rendkívül népszerűtlenné vált. Franklin D. Roosevelt „New Deal” programjával elsöprő győzelmet aratott ellene.

Az elektori arány:

  • Roosevelt: 472
  • Hoover: 59


Későbbi élet és rehabilitáció

Hoover visszavonult a közélettől, de a II. világháború idején újra aktivizálódott – élelmezési szakértelmét használva javaslatokat tett európai segélyprogramokra.

Harry S. Truman elnök újra bizalmat szavazott neki:

  • 1947-ben Hoover elnökölte az újjáépítési bizottságot,
  • A Hoover-bizottság (1947–49) célja az állami bürokrácia racionalizálása volt.

Hoover kilenc évtizeden át szolgálta az országot – mérnökként, segélymunkásként, miniszterként, elnökként, tanácsadóként.


Személyiség és jellem

  • Zárkózott, munkamániás ember volt, kevés baráttal,
  • Mélyen vallásos kvéker háttérrel rendelkezett,
  • Meggyőződése volt, hogy az emberek erkölcsi kötelességükből dolgoznak, nem kormányzati ösztönzésre,
  • Nem volt karizmatikus – de szorgalmas, logikus és felelősségteljes.


Öröksége – hogyan látjuk ma?

Negatív:

❌ Az állami beavatkozás elutasítása súlyosbította a válságot, ❌ Rossz kommunikátor volt – nem tudott reményt kelteni, ❌ Reakciói lassúak, konzervatívak voltak, ❌ A társadalmi szenvedés mértékét alábecsülte.

Pozitív:

✅ Egy életet a szolgálatnak szentelt, ✅ Az egyik legszélesebb körű humanitárius tevékenységet végezte a 20. században, ✅ Később segítette a kormányzati reformokat, ✅ Személyesen tisztességes, elvhű és becsületes volt.


Érdekességek

  • 88 éves korában halt meg, hosszú nyugdíjas éveit írással és alapítványi munkával töltötte,
  • Több mint 40 könyvet írt, főként politikáról, közgazdaságtanról és történelemről,
  • A Hoover Intézet (Stanford Egyetem) ma is az egyik vezető konzervatív kutatóintézet.


Zárszó

Herbert Hoover egy tragikus történelmi figura: kivételes képességű mérnök és humanitárius, aki rosszkor és rossz eszközökkel került az elnöki székbe. Bár élete sok tekintetben inspiráló, elnöksége a válság szimbólumává vált. Mégis: hosszú életútja és későbbi szolgálatai révén történelmi helyreállítása részben megtörtént.

„A szabadság nem jog, hanem kötelesség.” – Herbert Hoover

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Herbert_Hoover&oldid=3505021”