Ugrás a tartalomhoz

Meleagris gallopavo

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Meleagris gallopavo
Male (tom/gobbler) eastern wild turkey strutting
Female (hen)
Scientific classification Edit this classification
Missing taxonomy template (fix): Tetraonini
Genus: Meleagris
Species:
M. gallopavo
Binomial name
Meleagris gallopavo
Subspecies

6, see text

Angol


Főnév

Meleagris gallopavo (tsz. Meleagris gallopavos)

  1. (informatika) vadpulyka

A Meleagris gallopavo az egyik legismertebb vadmadár Észak-Amerikában. Ez a nagytestű, földön élő madár a fácánfélék családjába tartozik, és a háziasított pulykák őse. Jellegzetes megjelenése, társas viselkedése, gazdag hangrepertoárja, valamint kulturális jelentősége – különösen az Egyesült Államok hálaadás ünnepével kapcsolatban – világszerte ismertté tették. Vadon élő példányai ma is megtalálhatók Észak-Amerika erdeiben és nyílt vidékein.


Rendszertani besorolás

  • Ország: Animalia (állatok)
  • Törzs: Chordata (gerinchúrosok)
  • Osztály: Aves (madarak)
  • Rend: Galliformes (tyúkalakúak)
  • Család: Phasianidae (fácánfélék)
  • Alcsalád: Meleagridinae
  • Nem: Meleagris
  • Faj: Meleagris gallopavo

A nemzetségbe mindössze két faj tartozik: a vadpulyka (Meleagris gallopavo) és a közép-amerikai ocellált pulyka (Meleagris ocellata).


Elnevezés

  • Magyar név: vadpulyka
  • Angol név: wild turkey
  • Spanyolul: pavo salvaje
  • A faj tudományos neve a görög mitológiában szereplő Meleagroszra utalhat, aki vadász volt, míg a „gallopavo” latinul kb. „kakas-páva” jelentéssel bír.


Morfológiai jellemzők

Méret és testfelépítés:

  • Hím (gobbler vagy tom):
    • Testhossz: 100–125 cm
    • Szárnyfesztávolság: 140–160 cm
    • Tömeg: 5–11 kg
  • Nőstény (hen):
    • Testhossz: 85–95 cm
    • Tömeg: 2,5–5,5 kg

A hímek lényegesen nagyobbak, és látványosabb tollazattal, fejdíszekkel rendelkeznek.

Tollazat és színek:

  • Sötét bronzos-fémes árnyalatú testtollazat
  • Faroktollak legyezőszerűek, gyakran használják udvarláskor
  • A hím fején taraj (snood), bibircses bőrlebenyek (caruncula), valamint álllebeny (wattle) található – ezek színe hőmérséklet és érzelmi állapot szerint változik (kék, piros, fehér)
  • A hímek mellkasán „szakáll” (beard) nevű sörteszerű tollcsomó található


Alfajok

A Meleagris gallopavo fajnak öt elismert alfaja van:

  1. Eastern wild turkey (M. g. silvestris): Keleti USA – a legelterjedtebb
  2. Osceola vagy Florida wild turkey (M. g. osceola): Floridában endemikus
  3. Rio Grande wild turkey (M. g. intermedia): Dél- és Közép-USA
  4. Merriam’s wild turkey (M. g. merriami): Nyugati USA, Sziklás-hegység
  5. Gould’s wild turkey (M. g. mexicana): Mexikó és Arizona egyes részei

Ezen kívül létezik egy háziasított alfaj is:

  • Domestic turkey (M. g. domesticus): a vadpulykából nemesített szárnyas, mezőgazdasági célra


Elterjedés és élőhely

Természetes előfordulás:

  • Őshonos: Észak-Amerika keleti, déli és középső része
  • Bevezetett populációk: Nyugat-Európa, Új-Zéland

Élőhely:

  • Vegyes és lombhullató erdők
  • Erdőszegélyek, mezőgazdasági területek, bozótosok
  • Vízközeli területeket kedvelik
  • Szívesen használják a nyílt legelőket és kukoricaföldeket is

A vadpulyka nappali madár, éjszakára fákra repül fel aludni.


Viselkedés és szociális élet

Társas viszonyok:

  • Főként csapatban élnek, különösen a nőstények a fiókáikkal
  • A hímek gyakran magányosak, vagy kisebb csoportokban járnak

Területvédelem:

  • A hímek kora tavasszal saját udvarlási területet jelölnek ki
  • Tánccal, hangadással és vizuális jelekkel versengenek

Napi aktivitás:

  • Hajnalban kelnek, napközben táplálkoznak, kora este fákra húzódnak vissza
  • Jól repülnek, de csak rövid távon, inkább gyalog járnak


Kommunikáció és hangok

A Meleagris gallopavo gazdag hangkészlettel rendelkezik:

  • Gobble (gobogás): a hím jellegzetes udvarló hangja, főként tavasszal
  • Yelp: nőstények és fiatalok gyakori hangja
  • Purr: elégedettség, társas kommunikáció
  • Cutting: gyors, éles hívósorozat, gyakran udvarlás közben
  • Cluck: alapvető kontaktushang

E hangokat gyakran utánozzák vadászok is speciális „hívókészülékekkel”.


Táplálkozás

A vadpulyka mindenevő, a táplálék összetétele évszakosan változik.

Növényi eredetű táplálék:

  • Makk, diófélék
  • Vadon termő gyümölcsök (szeder, áfonya)
  • Fűfélék magvai
  • Gabonafélék (kukorica, búza)

Állati eredetű táplálék:

  • Rovarok (bogarak, sáskák, hernyók)
  • Csigák, giliszták
  • Néha kis hüllők vagy békák

A csibék főként rovarokat fogyasztanak növekedésük első heteiben.


Szaporodás

Udvarlás:

  • Tavasszal kezdődik (március–április)
  • A hímek „felfújják” magukat, faroktollaikat legyező alakban tartják, gobognak és táncolnak

Párzás:

  • Poligín faj: a hím több nősténnyel párosodik
  • A nőstény magányosan fészkel és neveli az utódokat

Fészek:

  • Sekély talajmélyedés, bokrok alatt vagy sűrű fűben
  • Bélelése: növényi anyagok, levelek

Tojásrakás és kotlás:

  • Tojások száma: 8–15
  • Kotlási idő: kb. 28 nap
  • A kotló tyúk nem hagyja el a fészket, csak rövid időre táplálkozik

Fiókák:

  • Fészekhagyók: kikelés után néhány órával követik az anyjukat
  • 10 napos kortól képesek rövid ideig repülni
  • 4 hetes koruktól már fára is felrepülnek


Ragadozók és túlélés

Ragadozók:

  • Tojások/fiókák: mosómedve, kígyó, róka, menyét, oposszum
  • Fiatalok/felnőttek: hiúz, prérifarkas, farkas, sas, héja, ember

Védelmi stratégiák:

  • Jó látás és hallás
  • Magas fűbe való lapulás
  • Fákra repülés
  • Anyai figyelem és vészjelek


Természetvédelem

Korábbi visszaszorulás:

  • A 19–20. században a túlvadászat és élőhely-átalakítás miatt állományai drasztikusan csökkentek

Védelmi intézkedések:

  • Vadászati szabályozás
  • Élőhelyrekonstrukció
  • Újbóli betelepítés

Jelenlegi helyzet:

  • Az USA-ban és Kanadában stabil, sőt növekvő populációk
  • Egyes alfajok (pl. M. g. mexicana) kisebb területen fordulnak elő


Háziasítás és gazdasági jelentőség

  • A házi pulyka (M. g. domesticus) a vadpulykából lett háziasítva, főként Mexikóban kb. 2000 éve
  • Jelentős gazdasági haszonállat: húsáért tenyésztik
  • Kultúrális ikon, különösen az USA-ban


Kulturális és történelmi jelentőség

  • Őslakos amerikaiak: vadászat, tollak és hús szakrális szerepe
  • Kolonizáció idején: a telepesek fontos fehérjeforrása
  • Benjamin Franklin: javasolta, hogy a vadpulyka legyen az Egyesült Államok nemzeti madara (nem a sas)
  • Hálaadás (Thanksgiving): pulyka a hagyományos ünnepi étel
  • Modern ikonográfia: rajzfilmek, reklámok, nemzeti ünnepek szereplője


Érdekességek

  • A vadpulyka 90 km/h sebességgel képes futni rövid távon
  • Rövid távon kiválóan repül (kb. 300 métert)
  • A hímek egyes csoportjai „szövetségeket” alkotnak az udvarlás során
  • Több mint 20 különféle hangjelzést ismernek fel és használnak
  • A gobble hangot akár 1,5 km távolságból is hallani lehet


Összefoglalás

A Meleagris gallopavo, vagyis a vadpulyka, Észak-Amerika egyik legismertebb őshonos madara. Különleges megjelenése, társas és szezonálisan látványos viselkedése, valamint kultúrtörténeti jelentősége egyedülállóvá teszi. A faj sikeres természetvédelmi története azt bizonyítja, hogy jól tervezett intézkedésekkel a vadon élő fajok megőrizhetők és helyreállíthatók. A vadpulyka a természetes ökoszisztémák fontos része, emellett pedig az emberi kultúra élő öröksége.

További információk

  1. ↑  
A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Meleagris_gallopavo&oldid=3521987”