Ugrás a tartalomhoz

Richard Nixon

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Nixon szócikkből átirányítva)

Angol


Főnév

Richard Nixon (tsz. Richard Nixons)

  1. (informatika) Richard Milhous Nixon (született: 1913. január 9., Yorba Linda, Kalifornia – meghalt: 1994. április 22., New York) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke (1969–1974), korábban alelnök (1953–1961) és a 20. századi amerikai politika egyik legellentmondásosabb alakja. Zseniális stratégaként és külpolitikai újítóként vonult be a történelembe, ugyanakkor ő az egyetlen amerikai elnök, aki lemondott hivataláról – a Watergate-botrány miatt. Nixon élete a politikai felemelkedés, hatalom és bukás klasszikus amerikai története.


Gyermekkor és tanulmányok

Richard Nixon Kaliforniában született szegény kvéker családba. Szülei – Francis és Hannah Nixon – szigorú vallási és erkölcsi nevelést biztosítottak. Testvérei közül kettő korán meghalt, ami mélyen megviselte. Nixon kiváló tanuló volt, de visszahúzódó és szorongó természetű.

Tanulmányait a Whittier College-ban kezdte, majd ösztöndíjjal felvételt nyert a Duke University Law School jogi karára. Ezután Kaliforniában és Washington D.C.-ben ügyvédként dolgozott.


Második világháború és politikai kezdetek

A második világháború alatt a haditengerészetnél szolgált, ahol adminisztratív munkát végzett a Csendes-óceáni hadszíntéren. A háború után politikai pályára lépett: 1946-ban megválasztották képviselőnek, majd 1950-ben szenátornak.

Korán hírnevet szerzett kommunistaellenes retorikájával: a Hiss-ügy során egykori külügyminisztériumi tisztviselőt vádolt meg kémkedéssel, ami országos ismertséget hozott neki. Emiatt sokan „Vörösüldöző Nixonnak” nevezték.


Alelökség (1953–1961)

1952-ben Dwight D. Eisenhower őt választotta alelnökjelöltnek. A kampány során felmerült pénzügyi botrányra válaszul Nixon híres “Checkers-beszédet” tartott, amelyben szentimentálisan, közvetlen hangnemben fordult az amerikai néphez. A beszéd sikeres volt, alelnök lett.

Alelöksége alatt aktív diplomáciai szerepet vállalt, például Dél-Amerikában és Szovjetunióban. 1959-ben Hruscsovval híres „konyhai vitát” folytatott Moszkvában. Eisenhower politikáját többnyire hűen követte, és külpolitikai jártasságot szerzett.


1960-as vereség és visszavonulás

1960-ban Nixon elindult az elnökségért, de szoros versenyben alulmaradt John F. Kennedyvel. A választás döntő pillanata az első televíziós elnökjelölti vita volt, ahol Kennedy meggyőzőbbnek tűnt. Nixon fáradtnak, betegnek látszott – ez jelentős tényező volt az eredményben.

1962-ben Kalifornia kormányzói posztjáért is elindult, de vereséget szenvedett. Ezután kijelentette: „Nem fogtok többet Nixonnal játszani”, és visszavonult a közélettől.


Politikai visszatérés: 1968-as választás

Nixon azonban nem adta fel. A demokraták belső megosztottsága (különösen a vietnami háború miatt), valamint a társadalmi feszültségek (polgárjogi harcok, zavargások) új lehetőséget teremtettek számára.

1968-ban újra elindult az elnökségért, és kis többséggel legyőzte Hubert Humphrey-t. Kampányának kulcsszavai: „törvény és rend” (law and order), „a csendes többség hangja”, valamint „tisztességes béke Vietnamban”.


Elnöksége (1969–1974)

1. Külpolitikai sikerek

  • Kína felé nyitás (1972): Nixon látogatása Mao Ce-tungnál történelmi fordulat volt – ő volt az első amerikai elnök, aki ellátogatott a Kínai Népköztársaságba. Ezzel megnyitotta az utat a diplomáciai kapcsolatok normalizálásához.
  • Szovjetunió – détente: találkozott Brezsnyevvel, aláírták a SALT I fegyverkorlátozási egyezményt.
  • Vietnam: Nixon bevezette a „vietnamizáció” politikáját – az amerikai csapatokat fokozatosan kivonta, a dél-vietnami hadsereget erősítette. 1973-ban békeszerződést írtak alá Párizsban, de a háború nem zárult le tartósan. Közben titkos bombázásokat rendelt el Kambodzsa és Laosz ellen, ami súlyos kritikákat váltott ki.

2. Belső reformok és gazdaság

  • Nixon költségvetési megszorításokat vezetett be, és feloldotta az amerikai dollár aranyfedezetét – ez a Bretton Woods rendszer végét jelentette.
  • Létrehozta az EPA-t (Környezetvédelmi Hivatal), aláírta a Clean Air Act és Clean Water Act törvényeket.
  • A faji integráció kérdésében ellentmondásosan járt el: engedte a lassú bírósági integrációt, de közben figyelt a „déli fehér szavazók” megtartására.


Watergate-botrány és lemondás

1972-ben Nixon újraválasztása elsöprő volt: McGovern demokrata jelöltet földcsuszamlásszerűen legyőzte. Azonban ekkor már zajlott a Watergate-ügy, amely végül teljesen megtörte politikai pályáját.

A Watergate-botrány alapja:

  • A Republikánus Párt megbízásából emberek betörtek a Demokrata Nemzeti Bizottság washingtoni irodájába (Watergate-épület).
  • A Fehér Ház kísérletezett a bizonyítékok eltussolásával – az elnöki hivatalban rögzített hangfelvételek (Nixon-tape-ek) leleplezték a fedezési kísérletet.
  • A Kongresszus bizottságai és a média (különösen a Washington Post) nyomozása felfedte Nixon közvetett érintettségét.

1974 nyarára világossá vált, hogy a Képviselőház impeachment-eljárást indít. Az elnök lemondott 1974. augusztus 9-én, így elkerülte a felelősségre vonást. Alelnöke, Gerald Ford, elnökké lépett elő, és kegyelmet adott neki, ami szintén sokakban felháborodást keltett.


Lemondás utáni élet

Nixon visszavonult kaliforniai házába, majd később New Jersey-be költözött. Életének hátralévő részében:

  • Könyveket írt főként külpolitikáról;
  • Tanácsadóként tevékenykedett elnökök és nemzetközi szereplők számára;
  • Végül részben rehabilitálták, különösen a Kínával kapcsolatos vízióját elismerve.

1994-ben agyi trombózis következtében hunyt el. Temetésén számos volt elnök és nemzetközi vezető tisztelgett előtte.


Személyisége és öröksége

Nixon rendkívül intelligens, stratégiai gondolkodású, ugyanakkor bizalmatlan, sértődékeny és zárkózott ember volt. Politikai tehetsége elvitathatatlan, de a hatalom megtartása iránti rögeszméje és paranoiája végül romba döntötte karrierjét.

Öröksége kettős:

  • Pozitívumok: Kína felé nyitás, enyhülés, környezetvédelmi reformok, realista külpolitika.
  • Negatívumok: Watergate, titkos háborúk, hatalmi túlkapások, demokratikus normák megsértése.


Zárszó

Richard Nixon élete egy figyelmeztetés arról, hogyan válhat egy kivételes politikai tehetség önmaga legnagyobb ellenségévé. Ő volt az az elnök, aki megnyerte a háborút diplomáciában, de elvesztette a csatát saját erkölcseivel szemben. Történelmi szerepe megkerülhetetlen, árnyalt és tanulságos.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Richard_Nixon&oldid=3504991”