Ugrás a tartalomhoz

Erwin Schrödinger

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
(Schrödinger szócikkből átirányítva)


Főnév

Erwin Schrödinger (tsz. Erwin Schrödingers)

  1. (informatika) Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger (született: 1887. augusztus 12., Bécs, Osztrák–Magyar Monarchia – elhunyt: 1961. január 4., Bécs, Ausztria) osztrák fizikus, a kvantummechanika egyik meghatározó alakja, legismertebb a Schrödinger-egyenlet megalkotásáról és a híres Schrödinger macskája gondolatkísérletről. 1933-ban Nobel-díjat kapott Paul Dirac-kal megosztva a hullámmechanika kidolgozásáért. Filozofikus gondolkodása, tudományos sokoldalúsága és nem mindennapi élettörténete is kiemeli őt a 20. század nagy elméi közül.



Családi háttér és tanulmányok

Erwin Schrödinger Bécsben született, jómódú, művelt családban. Apja botanikus és gyáriparos, anyja angol származású. Korán elsajátította a német és angol nyelvet, és kiválóan tanult.

Tanulmányait a Bécsi Egyetemen végezte 1906 és 1910 között. Itt Franz Exner és Friedrich Hasenöhrl voltak meghatározó tanárai. Schrödinger ekkoriban főként klasszikus fizikai problémák – elektrodinamika, termodinamika, optika – iránt érdeklődött.



Az első világháború és korai kutatások

1914-ben besorozták az osztrák hadseregbe, de tudósként az olasz front mögötti meteorológiai szolgálatnál szolgált. A háború után több egyetemen dolgozott, köztük Jéna, Stuttgart, Breslau és Zürich voltak állomásai.

Zürichben kezdett foglalkozni a kvantumelmélet új irányzataival, különösen Louis de Broglie hullámhipotézisével, amely azt állította, hogy az elektron hullámként is viselkedhet.



A Schrödinger-egyenlet (1926)

1926-ban publikálta leghíresebb eredményét: a Schrödinger-egyenletet, amely a hullámmechanika alapja. Ez az egyenlet leírja, hogyan változik egy kvantumrendszer hullámfüggvénye az idő függvényében.

A jelentősége:

  • Analóg szerepet tölt be a kvantummechanikában, mint a Newton-törvények a klasszikus fizikában
  • Megmutatta, hogyan lehet kvantumállapotokat matematikailag kezelni
  • Először sikerült vele az elektron energiáját pontosan kiszámítani a hidrogénatomban
  • Alapja lett a kvantumkémia, anyagtudomány, nanotechnológia és szilárdtestfizika fejlődésének

Bár Werner Heisenberg ekkor már kidolgozta a mátrixmechanikát, Schrödinger bebizonyította, hogy a két módszer matematikailag ekvivalens, csak eltérő megközelítések.



Nobel-díj (1933)

Schrödinger 1933-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat, Paul Dirac-kal megosztva:

„a kvantumelmélet új termelékeny formáinak felfedezéséért.”

Ez az elismerés Schrödinger kvantummechanikához való hozzájárulásának csúcspontját jelentette.



Schrödinger macskája (1935)

A kvantummechanika valóságtartalmával kapcsolatos problémákra Schrödinger filozófiai példákat is kidolgozott. Ezek közül a leghíresebb:

Schrödinger macskája – gondolatkísérlet:

  • Egy dobozba zárt macska sorsát összekötik egy radioaktív atom bomlásával, egy Geiger-számlálóval, egy méregadagolóval
  • A kvantumelmélet szerint az atom egyszerre bomlott és nem bomlott, így a macska is egyszerre él és halott, amíg meg nem nézzük

Ez a paradoxon rávilágít a kvantum-szuperpozíció és a mérés problémájának furcsaságaira. A „macska” ma is alapvető elem a kvantumfilozófia vitáiban.



Politikai üldöztetés és emigráció

Schrödinger nem szimpatizált a náci ideológiával, és nem volt hajlandó együttműködni a hitleri rezsimmel. Emiatt 1933-ban elhagyta Németországot, és először Olaszországba, majd az Egyesült Királyságba, végül Írországba költözött.



Írország: új otthon, új gondolatok

Éamon de Valera, Írország miniszterelnöke, 1939-ben meghívta Schrödingert, hogy megalapítsa a Dublini Institute for Advanced Studies-t (DIAS). Schrödinger itt matematikai fizikai tanszéket vezetett, és több évtizedet töltött itt.

Itt írta egyik fő filozófiai munkáját is:

“What is Life?” (1944):

Ez a kis könyv a biológiai öröklés kvantummechanikai alapjait vizsgálja. Schrödinger előrevetíti a DNS-molekula szerepét az öröklésben. A mű nagy hatással volt Watsonra és Crickre, a DNS kettős spirál felfedezőire.



Későbbi évek és visszatérés Ausztriába

A háború után visszatért Bécsbe, ahol újra egyetemi katedrát kapott, de hamarosan visszatért Írországba. 1956-ban végleg visszavonult. Élete utolsó éveiben főként filozófiai és tudománytörténeti kérdésekkel foglalkozott.



Halála és öröksége

1961. január 4-én halt meg Bécsben, hosszú betegség után. Az innsbrucki Alpokra néző sírja szerény, de az egyik legnagyobb 20. századi tudós nyugszik benne.

Tudományos öröksége:

  • Schrödinger-egyenlet – a kvantummechanika alapja
  • Macskaparadoxon – kvantumfilozófia emblematikus példája
  • Kvantumállapotok fogalma, hullámfüggvény
  • Korai kvantumbiológiai gondolatok („What is Life?”)
  • Multiverzum- és interpretációs viták inspirálója



Személyisége, stílusa

Schrödinger különc, de karizmatikus figura volt:

  • Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett (latin, görög, angol)
  • Érdekelte a filozófia, művészet, ind filozófia (különösen a védántikus felfogás)
  • Élete során több szerelmi viszonya is volt, és nyílt házasságban élt feleségével
  • A hagyományos vallásokat elutasította, de spirituális beállítottságú volt



Schrödinger ma

Nevét viseli:

  • Schrödinger-egyenlet
  • Schrödinger macskája – a kvantummechanika legismertebb metaforája
  • Schrödinger-díj (osztrák tudományos elismerés)
  • Aszteroida és holdkráter viseli a nevét
  • Kvarkmodellek, hullámcsomag-szimulációk Schrödinger-formalizmusra épülnek