Statthalter

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /ʃtathaltɛɐ̯/

Főnév

Statthalter hn (erős, birtokos Statthalters, többes Statthalter)

  1. helytartó

Ragozás

További információk