Stelldichein

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /ʃtɛlldɪçaɪ̯n/

Főnév

Stelldichein sn (erős, birtokos Stelldicheins, többes Stelldicheins)

  1. találka
  2. randevú