Wikiszótár:héber átírás

Az ábécé, azaz a mássalhangzók

A héber ábécé 22 mássalhangzóbetűből áll. Amikor a héber ábécéről beszélünk, akkor csak ezekre a betűkre gondolunk, az összes többi jel (a pontok) nem tartoznak bele az ábécébe, betűnek is csak ezeket nevezzük.

Alapbetűk				Végbetűk (kamnefec)			Magánhangzóbetűként (mater lectionis)
betű	név	átírás	kiejtés	betű	név	kiejtés	mit jelöl és hol
א	álef	ʾ	–				á – héberben ritka, arámban gyakori
ב	bét	b	b / v
ג	gimel	g	g
ד	dálet	d	d
ה	hé	h	h, –				(a), á, e, é, ó – csak szó végén
ו	váv	w	v				ó, ú (o, u) – szó belsejében vagy végén; elején csak az וּ ú- és kötőszóban
ז	zajin	z	z
ח	hét	ḥ	ch
ט	tét	ṭ	t
י	jod	y	j				í (i), é – szó belsejében vagy végén; e – egy birtokragban
כ	khaf	k	k / ch	ך	vég-khaf	ch (k)
ל	lámed	l	l
מ	mém	m	m	ם	vég-mém	m
נ	nun	n	n	ן	vég-nun	n
ס	számeh	s	sz
ע	ajin	ʿ	–				(e – jiddisben)
פ	pé	p	p / f	ף	vég-pé	f (p)
צ	cádi	ṣ, c	c	ץ	vég-cádi	c
ק	kof	q, ḳ	k
ר	rés	r	r
שׂ	szin	ś	sz
שׁ	sin	š	s
ת	táv	t	t

Eredetileg az s és az sz jelölésére csak egy betűt alkalmaztak (sin: ש), a ma őket megkülönböztető diakritikus pont későbbi fejlemény (sin: שׁ és szin: שׂ). A mai pontozatlan szövegekben a sin mindig jelöletlen, csak a szin kap pontot, középkori szövegben mindkettő jelöletlen. A betűk elnevezése egységes, a szefárd – askenázi – újhéber kiejtési különbségekkel magyarázható kisebb eltéréseknek (pl. jod / jud, cáde / cadi) nincs jelentősége (a fenti betűnevek az OH. 264. oldalán lévő táblázatot követik, amely Bányai Viktória és Komoróczy Szonja Ráhel munkáján alapul).

Több betű, egy hang

Amint a fenti táblázatban is látható, helyenként előfordul, hogy több betűhöz ugyanaz a hangérték tartozik, akárcsak a magyar j és ly esetében (az alábbiakban a modern izraeli hébert vesszük alapul). Az azonos hangértékkel rendelkező betűk az alábbiak:

Egyik betű		Másik betű		Közös hangérték
vét (dágés nélkül)	ב	váv	ו	/v/
kaf (dágéssel)	כּ	kof	ק	/k/
khaf (dágés nélkül)	כ	hét	ח	/χ/   („kh”)
tét	ט	táv	ת	/t/
számeh	ס	szin (balra ponttal)	שׂ	/s/   („sz”)

Alak szerinti rendezés

Az alábbi táblázat alaki hasonlóság szerint rendezve mutatja be a betűket, hogy a szembeállítás révén a különbségeik jobban kitűnjenek. (Ezúttal talpas (serif), azon belül Times New Roman betűtípussal szerepelnek a betűk.)

ז	ו	ד	ר	ן	ך	ף
zajin	váv	dálet	rés	vég-nun	vég-khaf	vég-pé
נ	ב	כ	פ	מ	ם	ט	ס
nun	bét	khaf	pé	mém	vég-mém	tét	számeh
ה	ח	ת		ץ	ע	צ	ש
hé	hét	táv		vég-cádi	ajin	cádi	sin
További, könnyebben elkülöníthető betűk
	ל	ק	ג	א	י
	lámed	kof	gimel	álef	jod

Mássalhangzócsoportok

A mássalhangzókat különféle közös tulajdonságaik alapján (melyek lehetnek nyelvtaniak vagy pusztán formaiak) a héber nyelvtan csoportokba sorolja. A héber elnevezések általában az egyes betűcsoportokból alkotott mozaikszavak, vagyis nem jelentenek semmit.

• kamnefec (végbetűk) – Öt betűnek – כ מ נ פ ץ k, m, n, p, c – külön szóvégi formája van, négyet az alapbetűk szárának lehúzásával, egyet (m) összezárásával kapunk. Elnevezése a belőlük alkotott כַּמְנֶפֶץ kamnefec betűszó. A végbetűk az óhéberben még nem léteztek.
• begadkefat-betűk – A ב ג ד כ פ ת b, g, d, k, p, t betűk, vannak kemény és lágy formáik, dáges lenét vehetnek föl.
• magánhangzóbetűk (mater lectionis) – A ה hé, ו váv és י jod bizonyos helyzetekben magánhangzókat jelöl. Ilyenkor nevük magánhangzóbetű (héberül אִמּוֹת הַקְּרִיָּה immót haqqərijjá olvasási anyák vagy anyabetűk). Az א álef is idetartozik, de á-ként való alkalmazása az arámban szokásos és nem a héberben.
• némabetűk – Azok a betűk, amelyeket az olvasás során nem kell kiejteni. Bármely betű lehet néma, ami nem kap magánhangzót vagy svát, a héberben ugyanis a szó utolsó mássalhangzóját leszámítva minden betű kell, hogy kapjon magánhangzót vagy svát. Ami nem kap, az abban a helyzetben az olvasás szempontjából nem létezőnek tekintendő. Elsősorban az álef tartozik ide (pl. a רֹאשׁ rós fej-ben, mert nincs magánhangzója, de a יֶאֱהַב je'ehav szeretni fog már nem, mert itt van magánhangzója; a יִשׁשָׂכָר jišśáchár Izsakhár-ban az שׁ š néma). A némabetűket a gondosabb kéziratok és kiadások ráfé-val jelölik.
• torokhangok (gutturálisok) – Az א ה ח ע álef, hé, chet, ajin és a ר res. Nem kettőzhetőek; szimpla svá helyett összetettet vesznek fel; környezetükben kedvelik az a-hangokat és amit lehet, arra is változtatnak. A res hol közéjük tartozik, hol nem.
• foghangok (dentálisok) – A ד ט ת d, ṭ, t betűk bizonyos helyzetekben felcserélődhetnek.
• sziszegők (szibiláták) – A ז ס צ שׁ שׂ z, sz, c, sz (ś), s betűk bizonyos helyzetekben felcserélődhetnek. Memóriaszavuk זַסְצַשׁ zaszcas.
• nyújtott betűk (litterae dilatabiles) – A legtöbb héber betű kinyújtható, ezt sorok végén alkalmazták, ha a sor üres lett volna (Héber elnevezése a leggyakoribb ilyen betűkből אֲהַלְתֶּם ahaltem)