akol
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈɒkol]
Főnév
akol
- (népies) Juhok istállója.
- (népies) Legelőn a jószág körülkerített helye.
- (tájszó) Varsákkal elkerített hely.
Etimológia
- Egy szláv okol szóból. (Forrás: TESz, Akadémiai Kiadó, 1964)
- A szláv szó jelentése tkp. körülkerített hely, lásd az okolo elöljárószót.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | akol | aklok |
| tárgyeset | aklot | aklokat |
| részes eset | akolnak | akloknak |
| -val/-vel | akollal | aklokkal |
| -ért | akolért | aklokért |
| -vá/-vé | akollá | aklokká |
| -ig | akolig | aklokig |
| -ként | akolként | aklokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | akolban | aklokban |
| -on/-en/-ön | aklon | aklokon |
| -nál/-nél | akolnál | akloknál |
| -ba/-be | akolba | aklokba |
| -ra/-re | akolra | aklokra |
| -hoz/-hez/-höz | akolhoz | aklokhoz |
| -ból/-ből | akolból | aklokból |
| -ról/-ről | akolról | aklokról |
| -tól/-től | akoltól | akloktól |