apátia

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒpaːtijɒ]

Főnév

apátia

  1. Szenvtelenség, egykedvűség, közömbösség mindenki és minden iránt.
  2. (gör.), minden benyomás iránt való érzéketlenség; érzelmi közönyösség, mikor a lélek teng s a benyomások nem találnak benne kellő visszhangra. Az apátiában leledzőnek közönyös az öröm, szenvedés s vágyai is eltompulnak. Megbénult idegek s elernyedt lélek állapota az apátia. 

Fordítások