balta

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

balta

  1. Favágásra használt, hosszú nyelű, ék alakú éles vasszerszám.

Etimológia

Egy ótörök *balta szóból, vö. modern török balta. Az alapja az indogermán beu, mint üt, germánban bitló, baitló.

Szinonimák

Fordítások

Ragozás

balta ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset balta balták
tárgyeset baltát baltákat
részes eset baltának baltáknak
-val/-vel baltával baltákkal
-ért baltáért baltákért
-vá/-vé baltává baltákká
-ig baltáig baltákig
-ként baltaként baltákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben baltában baltákban
-on/-en/-ön baltán baltákon
-nál/-nél baltánál baltáknál
-ba/-be baltába baltákba
-ra/-re baltára baltákra
-hoz/-hez/-höz baltához baltákhoz
-ból/-ből baltából baltákból
-ról/-ről baltáról baltákról
-tól/-től baltától baltáktól
balta birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én baltám baltáim
a te baltád baltáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
baltája baltái
a mi baltánk baltáink
a ti baltátok baltáitok
az ő baltájuk baltáik