behemót

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɛhɛmoːt]

Főnév

behemót

1. Idomtalanul nagy termetű ember, állat.

Fordítások

Tartalom

angol: behemoth (en) német: Trampeltier (de) sn

Etimológia

A latinon át a héber behema (בהמה) szóból.

Ragozás

behemót ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	behemót	behemótok
tárgyeset	behemótot	behemótokat
részes eset	behemótnak	behemótoknak
-val/-vel	behemóttal	behemótokkal
-ért	behemótért	behemótokért
-vá/-vé	behemóttá	behemótokká
-ig	behemótig	behemótokig
-ként	behemótként	behemótokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	behemótban	behemótokban
-on/-en/-ön	behemóton	behemótokon
-nál/-nél	behemótnál	behemótoknál
-ba/-be	behemótba	behemótokba
-ra/-re	behemótra	behemótokra
-hoz/-hez/-höz	behemóthoz	behemótokhoz
-ból/-ből	behemótból	behemótokból
-ról/-ről	behemótról	behemótokról
-tól/-től	behemóttól	behemótoktól

behemót birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	behemótom	behemótjaim
a te	behemótod	behemótjaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	behemótja	behemótjai
a mi	behemótunk	behemótjaink
a ti	behemótotok	behemótjaitok
az ő	behemótjuk	behemótjaik

Melléknév

behemót

1. Idomtalanul nagy termetű <ember, állat>.