behemót
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈbɛhɛmoːt]
Főnév
behemót
- Idomtalanul nagy termetű ember, állat. [1]
Fordítások
Etimológia
A latinon át a héber behema (בהמה) szóból.
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | behemót | behemótok |
| tárgyeset | behemótot | behemótokat |
| részes eset | behemótnak | behemótoknak |
| -val/-vel | behemóttal | behemótokkal |
| -ért | behemótért | behemótokért |
| -vá/-vé | behemóttá | behemótokká |
| -ig | behemótig | behemótokig |
| -ként | behemótként | behemótokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | behemótban | behemótokban |
| -on/-en/-ön | behemóton | behemótokon |
| -nál/-nél | behemótnál | behemótoknál |
| -ba/-be | behemótba | behemótokba |
| -ra/-re | behemótra | behemótokra |
| -hoz/-hez/-höz | behemóthoz | behemótokhoz |
| -ból/-ből | behemótból | behemótokból |
| -ról/-ről | behemótról | behemótokról |
| -tól/-től | behemóttól | behemótoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | behemótom | behemótjaim |
| a te | behemótod | behemótjaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
behemótja | behemótjai |
| a mi | behemótunk | behemótjaink |
| a ti | behemótotok | behemótjaitok |
| az ő | behemótjuk | behemótjaik |
Melléknév
behemót
- Idomtalanul nagy termetű <ember, állat>. [1]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6