bendő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɛndøː]

Főnév

bendő

1. A kérődző emlősök összetett gyomrának egyik része.
2. (tréfásan) vagy (pejoratív) Ember gyomra.

Fordítások

Tartalom

angol: tripes (en) német: Pansen (de) sn, Labmägen (de) sn, Wanst (de) hn

Ragozás

bendő ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bendő	bendők
tárgyeset	bendőt	bendőket
részes eset	bendőnek	bendőknek
-val/-vel	bendővel	bendőkkel
-ért	bendőért	bendőkért
-vá/-vé	bendővé	bendőkké
-ig	bendőig	bendőkig
-ként	bendőként	bendőkként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bendőben	bendőkben
-on/-en/-ön	bendőn	bendőkön
-nál/-nél	bendőnél	bendőknél
-ba/-be	bendőbe	bendőkbe
-ra/-re	bendőre	bendőkre
-hoz/-hez/-höz	bendőhöz	bendőkhöz
-ból/-ből	bendőből	bendőkből
-ról/-ről	bendőről	bendőkről
-tól/-től	bendőtől	bendőktől

bendő birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bendőm	bendőim
a te	bendőd	bendőid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bendője	bendői
a mi	bendőnk	bendőink
a ti	bendőtök	bendőitek
az ő	bendőjük	bendőik