Ugrás a tartalomhoz

benfotiamin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛɱfotijɒmin]

Főnév

benfotiamin

  1. (gyógyszertan) A benfotiamin a B1-vitamin (tiamin) egy zsírban oldódó származéka, amelyet gyakran alkalmaznak a diabéteszes neuropátia és más idegi eredetű fájdalmak kezelésére. A benfotiamin különlegessége, hogy a szokásos tiaminhoz képest sokkal jobban felszívódik és hosszabb ideig marad a szervezetben, így hatékonyabban támogatja az idegrendszer és a szövetek védelmét, különösen magas vércukorszint esetén.

Hogyan működik a benfotiamin?

A benfotiamin a szervezetben tiaminná alakul, és fontos szerepet játszik az energiatermelésben és a glükóz anyagcserében. Ez a folyamat elősegíti a sejtanyagcsere normál működését és megakadályozza az úgynevezett fehérje-glikációt, amely során a cukrok a fehérjékhez kötődnek, és károsodást okoznak a szövetekben. A benfotiamin gátolja a glikációs termékek (AGEs) képződését, amelyek cukorbetegség esetén felhalmozódhatnak, és hozzájárulhatnak az idegkárosodáshoz, érrendszeri és szemproblémákhoz.

Alkalmazási területek

  1. Diabéteszes neuropátia: A benfotiamint leggyakrabban a cukorbetegség okozta idegi károsodások kezelésére alkalmazzák, mivel segít csökkenteni az idegfájdalmat és javítja az idegműködést.
  2. Alkoholos neuropátia: Az alkoholos idegkárosodás kezelése során a benfotiamin hatékonyan pótolja a tiamint, mivel a B1-vitamin hiánya gyakori az alkoholfogyasztók körében.
  3. Kardiovaszkuláris és érrendszeri védelem: A benfotiamin antioxidáns hatása révén segíthet védeni az ereket és a szív- és érrendszert, különösen cukorbetegeknél.
  4. Vesekárosodás és látásproblémák: Cukorbetegség során kialakuló vesekárosodás és retinopátia (szemkárosodás) esetén a benfotiamin segíthet csökkenteni a káros glikációs termékek felhalmozódását.

Adagolás

A benfotiamin általában tabletta vagy kapszula formájában kapható, és adagolása a kezelendő állapottól függ. Általában napi 150-600 mg mennyiségben alkalmazzák. A pontos adagolást és alkalmazási időt az orvos határozza meg, a beteg állapotától és a kezelés céljától függően.

Mellékhatások

A benfotiamin általában jól tolerálható, mivel vízben oldódó B-vitamin-származék, és a felesleg kiürül a szervezetből. Ritka esetekben előfordulhatnak enyhe mellékhatások:

  • Gyomor-bélrendszeri panaszok, például gyomorfájás vagy hasmenés
  • Bőrirritáció vagy kiütés, különösen érzékeny egyéneknél
  • Szédülés vagy fejfájás

Ellenjavallatok és óvintézkedések

A benfotiamin alkalmazása nem ajánlott vagy óvatosan kell alkalmazni az alábbi esetekben:

  • Allergia a B-vitaminokra: Ha valaki allergiás reakciót tapasztal a tiaminra vagy más B-vitaminokra, kerülni kell a benfotiamin szedését.
  • Terhesség és szoptatás alatt: Terhes és szoptató nők esetében csak orvosi jóváhagyással alkalmazható.

Összefoglalás

A benfotiamin a B1-vitamin egy speciális formája, amely hatékonyabban szívódik fel és hosszabb ideig marad a szervezetben, mint a hagyományos tiamin. Főként cukorbetegséghez kapcsolódó idegi és érrendszeri károsodások megelőzésére és kezelésére használják. A benfotiamin segít megelőzni a sejtkárosodást, amelyet a magas vércukorszint és a glikációs termékek felhalmozódása okozhat.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=benfotiamin&oldid=3466295”