disztingvál

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈdistiŋɡvaːl]

Tárgyatlan ige

disztingvál

  1. Különbséget tesz, a helyzethez illően beszél és viselkedik (azaz meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől, az illőt az illetlentől).
„No de kérem, disztingváljunk!” (= ezt a modort velem szemben nem alkalmazhatja!)Tisztázza helyzetet:
„Ohó, disztingváljunk, ez már az én hatásköröm!”
„Úri, disztingvált sihanc, akin már kemény a gallér, kisfiú, de nagy betyár, eldédelgetett gavallér” (Babits: Emléksorok egy régi pécsi uszodára)

Szinonimák

  1. elválaszt
  2. megkülönböztet