farag

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfɒrɒɡ]

Ige

farag

1. Szilárd anyagot éles szerszámmal alakít.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

• faragás, faragatlan

• (igekötős alakok): | befarag | kifarag | lefarag | megfarag | összefarag | 

Fordítások

Tartalom

angol: carve bolgár: дялам (djalam) cigány: kérélbutyi cseh: vyřezávat eszperantó: ĉizi finn: veistää héber: חָטַב‎ kínai: 切

lengyel: ciosać német: schnitzen, behauen orosz: тесать (tesatʹ) spanyol: tallar szerbhorvát: tesati török: oymak