fojt

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfojt]

Tárgyas ige

fojt

1. Valaki nyakát összeszorítva és/vagy a levegőt tőle megvonva megöl.

Etimológia

• Ősi örökség a finnugor korból, vö. erza повамс.
• Tkp. *fullajt < fullaszt.

Fordítások

Tartalom

angol: strangle, choke cigány: taszável, tászávél erza: повамс (povams) eszperantó: sufoki héber: חנק‎ német: würgen norvég: kvele spanyol: ahogar, estrangular, sofocar

vízbe fullaszt

angol: drown eszperantó: dronigi német: ertränken norvég: drukne

Származékok

• fojtott

• (igekötős alakok): | belefojt | elfojt | kifojt | lefojt | megfojt | visszafojt |