gümőkór
Kiejtés
- IPA: [ ˈɡymøːkoːr]
Főnév
gümőkór
- (gyógyszertan) A gümőkór vagy tuberkulózis (TBC) egy fertőző bakteriális betegség, amelyet a Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium okoz. Elsősorban a tüdőt támadja meg, de a betegség kiterjedhet más szervekre is, például a vesékre, a csontokra és az agyra. A TBC világszerte jelentős egészségügyi probléma, különösen a fejlődő országokban, és komoly közegészségügyi kihívást jelent az antibiotikum-rezisztens törzsek megjelenése miatt.
A tuberkulózis terjedése
A tuberkulózis elsősorban cseppfertőzéssel terjed: amikor a fertőzött személy köhög, tüsszent vagy beszél, a baktériumok apró cseppecskékben kijutnak a levegőbe. Ha egy másik ember belélegzi ezeket a cseppecskéket, a baktériumok bekerülhetnek a tüdőbe, ahol szaporodni kezdenek. A fertőzés leginkább zárt térben, szoros érintkezés során terjed, így a szociális és gazdasági körülmények jelentős szerepet játszanak a terjedésében.
A tuberkulózis típusai
- Latens tuberkulózis: A baktérium jelen van a szervezetben, de inaktív állapotban marad, és nem okoz tüneteket. A latens TBC nem fertőző, azonban aktiválódhat és tüneteket okozhat, különösen akkor, ha az immunrendszer gyengül.
- Aktív tuberkulózis: Ebben az esetben a baktérium aktívan szaporodik, és a beteg tüneteket mutat. Az aktív TBC fertőző, és terjedhet más emberekre.
A tuberkulózis tünetei
A TBC tünetei lassan, gyakran hetek vagy hónapok alatt alakulnak ki. A leggyakoribb tünetek:
- Tartós köhögés (3 hétnél hosszabb ideig)
- Köpet vagy véres köpet
- Mellkasi fájdalom
- Láz és hidegrázás
- Éjszakai izzadás
- Fáradtság és gyengeség
- Étvágytalanság és fogyás
Diagnózis
A tuberkulózis diagnózisa különböző módszerek kombinációját igényli:
- Bőrpróba (Mantoux-teszt): A bőr alá injektált TBC antigénre adott reakció alapján állapítható meg a fertőzés jelenléte.
- Vérvizsgálat: A TBC elleni immunválaszt mérő vérvizsgálatok (pl. interferon gamma teszt) használatosak a latens TBC kimutatására.
- Mellkasi röntgen: A tüdőben lévő TBC okozta elváltozásokat kimutathatja.
- Köpetvizsgálat: A beteg köpetének mikroszkópos vizsgálata és baktériumtenyésztése segít az aktív TBC diagnózisában.
Kezelés
A TBC kezelésére hosszú távú antibiotikum-terápiát alkalmaznak, amely általában 6-9 hónapig tart. A leggyakoribb antibiotikumok:
- Izoniazid
- Rifampicin
- Pirazinamid
- Etambutol
A kezelés során fontos, hogy a beteg végig szedje az előírt gyógyszereket, hogy elkerülje a baktériumok rezisztenssé válását.
Multirezisztens tuberkulózis (MDR-TBC) és kiterjedten rezisztens tuberkulózis (XDR-TBC)
- MDR-TBC: Olyan tuberkulózis, amely rezisztens az izoniazid és a rifampicin hatóanyagokra. Az MDR-TBC kezelése sokkal nehezebb és hosszabb időt igényel.
- XDR-TBC: Olyan tuberkulózis, amely rezisztens az izoniazidra, a rifampicinre és legalább egy fluorokinolonra, valamint egy második vonalbeli injektálható gyógyszerre. Az XDR-TBC kezelése komoly kihívást jelent az egészségügyi ellátórendszer számára.
Megelőzés
A TBC megelőzése érdekében többféle intézkedés alkalmazható:
- BCG oltás: A BCG vakcina segít megelőzni a súlyos TBC formákat, különösen a gyermekeknél, bár hatékonysága felnőttek esetében változó.
- Korai diagnózis és kezelés: Az aktív TBC betegek korai felismerése és kezelése csökkenti a betegség terjedését.
- Higiéniai és szociális intézkedések: A megfelelő szellőztetés, zsúfoltság csökkentése, és a fertőzöttekkel való szoros érintkezés minimalizálása fontos a fertőzés terjedésének megfékezésére.
Összegzés
A tuberkulózis egy súlyos, de kezelhető betegség, amely nagy kihívást jelent az egészségügy számára világszerte, különösen az antibiotikum-rezisztens törzsek miatt. A korai felismerés, a következetes kezelés és a megelőzési stratégiák betartása kulcsfontosságú a TBC leküzdésében.