hódító

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈhoːdiːtoː]

Főnév

hódító

1. Más országokat vagy még ismeretlen tájakat először felfedező és birtokba vevő kalandor vagy rabló.

Fordítások

Tartalom

afrikaans: veroweraar (af) angol: conqueror (en) bolgár: завоевател (bg) hn (zavoevatel) cseh: dobyvatel (cs) hn, dobyvatelka (cs) nn eszperantó: konkerinto (eo) francia: conquérant (fr) hn, conquérante (fr) nn holland: overwinnaar (nl) hn, veroveraar (nl) hn indonéz: pemenang (id)

koreai: 정복자 (ko) (jeongbokja) német: Eroberer (de) hn, Bezwinger (de) hn orosz: Завоеватель (ru) (Zavojevatelʹ) portugál: conquistador (pt) hn, conquistadora (pt) nn spanyol: conquistador (es) hn, conquistadora (es) nn

Ragozás

hódító ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	hódító	hódítók
tárgyeset	hódítót	hódítókat
részes eset	hódítónak	hódítóknak
-val/-vel	hódítóval	hódítókkal
-ért	hódítóért	hódítókért
-vá/-vé	hódítóvá	hódítókká
-ig	hódítóig	hódítókig
-ként	hódítóként	hódítókként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	hódítóban	hódítókban
-on/-en/-ön	hódítón	hódítókon
-nál/-nél	hódítónál	hódítóknál
-ba/-be	hódítóba	hódítókba
-ra/-re	hódítóra	hódítókra
-hoz/-hez/-höz	hódítóhoz	hódítókhoz
-ból/-ből	hódítóból	hódítókból
-ról/-ről	hódítóról	hódítókról
-tól/-től	hódítótól	hódítóktól

hódító birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	hódítóm	hódítóim
a te	hódítód	hódítóid
az ő/ön/maga az önök/maguk	hódítója	hódítói
a mi	hódítónk	hódítóink
a ti	hódítótok	hódítóitok
az ő	hódítójuk	hódítóik

Melléknév

hódító (középfok hódítóbb, felsőfok leghódítóbb)

Etimológia

hódít folyamatos melléknévi igeneve.