igei igenév

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈiɡɛjiiɡɛneːv]

Főnév

igei igenév

  1. Az ige egyik személytelen alakja (a főnévi, a határozói és a melléknévi igenév mellett), amely a mondatban melléknévi szerepet tölt be, alakilag pedig az ige egyes szám harmadik személyű, múlt idejű, határozott ragozású alakjával egyezik meg, pl. eső áztatta föld. Más néven: igenévi ige. Bővebben: igenévi ige.