Ugrás a tartalomhoz

immunszupresszáns

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈimːunsuprɛsːaːnʃ]

Főnév

immunszupresszáns

  1. (gyógyszertan) Az immunszuppresszáns szerek olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik vagy elnyomják az immunrendszer működését. Ezeket a gyógyszereket elsősorban olyan esetekben alkalmazzák, ahol az immunrendszer túlműködik vagy kóros reakciókat indít el, mint például autoimmun betegségekben vagy szervátültetés után, hogy megakadályozzák a beültetett szerv kilökődését. Az immunszuppresszánsok különféle módokon hatnak, és különböző hatóanyagcsoportokba sorolhatók.

Fő immunszuppresszáns csoportok

  1. Kalcineurin-gátlók
    • Ide tartoznak a ciklosporin és a takrolimusz, amelyek gátolják a T-limfociták aktiválódását, ezáltal csökkentik az immunválaszt.
    • Ciklosporin: Gyakran alkalmazzák szervátültetés (például vese, máj) után, hogy megakadályozza a kilökődést. Emellett autoimmun betegségekben, például rheumatoid arthritisben is használják.
    • Takrolimusz: Szintén szervátültetéseknél használják, de gyakran a ciklosporinnál hatékonyabbnak tartják. Bőrgyógyászatban, például ekcéma és atópiás dermatitis kezelésére is alkalmazzák krém formájában.
  2. mTOR-gátlók
    • Az mTOR-gátlók, mint a sirolimusz és az everolimusz, gátolják a sejtek növekedését és osztódását, így elnyomják az immunválaszt.
    • Sirolimusz: Gyakran használják vesetranszplantált betegeknél, mivel alacsonyabb a vesekárosító hatása, mint más immunszuppresszánsoknak.
    • Everolimusz: Szintén alkalmazzák szervátültetések után, emellett bizonyos daganatok kezelésében is szerepet játszik.
  3. Antimetabolitok
    • Ezek a gyógyszerek, például az azatioprin és a mikofenolát, gátolják a limfociták szaporodását és csökkentik azok aktivitását.
    • Azatioprin: Szervátültetés után, valamint számos autoimmun betegség, például Crohn-betegség, lupus és rheumatoid arthritis kezelésére alkalmazzák.
    • Mikofenolát mofetil: Szervátültetés esetén használják, főként vesetranszplantált betegekben, mivel csökkenti a kilökődés kockázatát.
  4. Kortikoszteroidok
    • A kortikoszteroidok, mint a prednizolon, szintén elnyomják az immunválaszt és csökkentik a gyulladást. Rövid és hosszú távú kezelésre egyaránt használják.
    • Prednizolon: Autoimmun betegségekben, például lupusban, rheumatoid arthritisben és asztmában alkalmazzák. Rövid távú, nagy dózisban történő alkalmazása gyors immunválaszt elnyomó hatást biztosít.
  5. Biológiai immunszuppresszánsok
    • Ezek célzott terápiák, például monoklonális antitestek, amelyek specifikus immunsejteket vagy gyulladásos mediátorokat gátolnak.
    • Infliximab, adalimumab (TNF-alfa gátlók): Gyulladásos betegségek, mint a Crohn-betegség, colitis ulcerosa és rheumatoid arthritis kezelésére használják. Ezek a gyógyszerek a tumor nekrózis faktor alfa (TNF-alfa) gátlásával csökkentik a gyulladást.
    • Rituximab: Egy antitest, amely a B-limfocitákat célozza meg, és lymphoma kezelésére, valamint autoimmun betegségek, például rheumatoid arthritis esetén alkalmazzák.

Alkalmazási területek

Az immunszuppresszánsokat különféle állapotokban alkalmazzák:

  1. Szervátültetés
    • A beültetett szervek (például vese, máj, szív) kilökődésének megelőzésére, mivel az immunrendszer idegenként ismerheti fel a beültetett szervet és megtámadhatja.
  2. Autoimmun betegségek
    • Olyan betegségekben, ahol az immunrendszer a saját szervezetet támadja meg. Ezek közé tartozik a rheumatoid arthritis, lupus, Crohn-betegség, colitis ulcerosa és sclerosis multiplex.
  3. Bőrgyógyászati betegségek
    • Néhány immunszuppresszánst, például a takrolimuszt és pimekrolimuszt, helyileg alkalmaznak krémek formájában ekcéma és más bőrgyulladásos állapotok kezelésére.

Mellékhatások

Mivel az immunszuppresszánsok elnyomják az immunrendszert, a betegek hajlamosabbak a fertőzésekre, valamint bizonyos daganatok kialakulásának kockázata is növekszik. Gyakori mellékhatások közé tartoznak: - Fertőzések: Az immunválasz csökkentése miatt nagyobb a fertőzések kockázata, például tüdőgyulladás, húgyúti fertőzések. - Máj- és vesekárosodás: Bizonyos immunszuppresszánsok, mint a ciklosporin és a takrolimusz, hosszú távon károsíthatják a májat és a veséket. - Magas vérnyomás és cukorbetegség: Kortikoszteroidok hosszú távú használata esetén előfordulhat. - Emésztőrendszeri panaszok: Hányinger, hasmenés, étvágytalanság jelentkezhet. - Csontritkulás: A kortikoszteroidok hosszan tartó alkalmazása növeli a csontritkulás kockázatát.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok

Az immunszuppresszánsokat orvosi felügyelet mellett kell alkalmazni, és rendszeres ellenőrzésre van szükség a mellékhatások figyelemmel kísérése érdekében. Néhány figyelmeztetés: - Fertőzések esetén: Az immunszuppresszáns kezelés nem javasolt aktív fertőzés esetén. - Vesebetegség: Bizonyos immunszuppresszánsok súlyosbíthatják a vesebetegséget. - Rákmegelőzés: A biológiai immunszuppresszánsokat óvatosan kell alkalmazni rákmegelőző állapotokban.

Összegzés

Az immunszuppresszánsok létfontosságúak sok betegség kezelésében, de gondos orvosi felügyelet mellett szükséges őket alkalmazni a fertőzésveszély és más mellékhatások kockázatának minimalizálása érdekében.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=immunszupresszáns&oldid=3460316”