irány

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

irány

  1. (matematika) Egy (síkban vagy térben) elhelyezkedő félegyenes egy irányt határoz meg: azt az irányt, amerre a félegyenes pontjai a kezdőpontjától esnek.

Származékok

Fordítások


Ragozás

irány birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én irányom irányaim
a te irányod irányaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
iránya irányai
a mi irányunk irányaink
a ti irányotok irányaitok
az ő irányuk irányaik