irány

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈiraːɲ]

Főnév

irány

1. A mozgás célja felé vezető út.
2. (matematika) Egy (síkban vagy térben) elhelyezkedő félegyenes egy irányt határoz meg: azt az irányt, amerre a félegyenes pontjai a kezdőpontjától esnek.

Fordítások

afrikaans: rigting (af) angol: direction (en); way (en), course (en), bearing (en), heading (en), line (en), lane (en) baskír: йүнәлеш (ba) (yünäleš) bolgár: посока (bg) nn (posoka), направление (bg) sn (napravlenie) cigány: kurkánglézsál (rom) cseh: směr (cs) hn dán: retning (da) erza: ён (myv) (jon) észt: suund (et) finn: suunta (fi) görög: κατεύθυνση (el) nn (katéfthynsi) héber: כיוון‎ (he) hn hindi: दिशा (hi) (disha) holland: richting (nl) izlandi: átt (is) nn, stefna (is) nn katalán: direcció (ca) nn kínai: 方向 (zh) (fāngxiàng) koreai: 방향 (ko) (banghyang)

lengyel: kierunek (pl) hn lett: virziens (lv) hn litván: kryptis (lt) nn macedón: насока (mk) nn (nasoka), правец (mk) hn (pravec) malajálam: ദിശ (ml) (diśa) mezei mari: направлений (mhr) (napravlenij) mongol: зүг (mn) (züg) német: Richtung (de) nn norvég: retning (no) orosz: направление (ru) (napravlenije) örmény: ուղղություն (hy) (ułłutʿyun) portugál: direcção (pt) nn román: direcție (ro) nn romans: direcziun (rm) nn, direcziùn (rm) nn spanyol: dirección (es) nn svéd: riktning (sv) kn, håll (sv) sn szanszkrit: दिशा (sa) (diśā) szerbhorvát: pravac (sh) hn szlovák: smer (sk) nn szlovén: smer (sl) nn szuahéli: mwelekeo (sw) török: yön (tr) türkmén: tarap (tk), ugur (tk) üzbég: yo'nalish (uz)

Ragozás

irány ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	irány	irányok
tárgyeset	irányt	irányokat
részes eset	iránynak	irányoknak
-val/-vel	iránnyal	irányokkal
-ért	irányért	irányokért
-vá/-vé	iránnyá	irányokká
-ig	irányig	irányokig
-ként	irányként	irányokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	irányban	irányokban
-on/-en/-ön	irányon	irányokon
-nál/-nél	iránynál	irányoknál
-ba/-be	irányba	irányokba
-ra/-re	irányra	irányokra
-hoz/-hez/-höz	irányhoz	irányokhoz
-ból/-ből	irányból	irányokból
-ról/-ről	irányról	irányokról
-tól/-től	iránytól	irányoktól

irány birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	irányom	irányaim
a te	irányod	irányaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	iránya	irányai
a mi	irányunk	irányaink
a ti	irányotok	irányaitok
az ő	irányuk	irányaik

Származékok

• irányít, irányú, irányzat
• (összetételek): irányadó, iránymeghatározás