kölyű

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkøjyː]

Főnév

kölyű

1. (népies) (régies) (Szemes) termények összezúzására haszn. kézi eszköz.
2. (népies) (régies) Kézimalom.
3. (népies) (régies) (nyomdászat) Patrica.

Szinonimák

• <eszköz, kézimalom:> kalló, kallómalom, kölyűs malom

Változatok

• <eszköz, kézimalom:> külyű, kölyü, külyü

Szókapcsolatok

• kölyűs, külyűs, kölyüs, külyüs

Etimológia

török ?

Ragozás

kölyű ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kölyű	kölyűk
tárgyeset	kölyűt	kölyűket
részes eset	kölyűnek	kölyűknek
-val/-vel	kölyűvel	kölyűkkel
-ért	kölyűért	kölyűkért
-vá/-vé	kölyűvé	kölyűkké
-ig	kölyűig	kölyűkig
-ként	kölyűként	kölyűkként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kölyűben	kölyűkben
-on/-en/-ön	kölyűn	kölyűkön
-nál/-nél	kölyűnél	kölyűknél
-ba/-be	kölyűbe	kölyűkbe
-ra/-re	kölyűre	kölyűkre
-hoz/-hez/-höz	kölyűhöz	kölyűkhöz
-ból/-ből	kölyűből	kölyűkből
-ról/-ről	kölyűről	kölyűkről
-tól/-től	kölyűtől	kölyűktől

kölyű birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kölyűm	kölyűim
a te	kölyűd	kölyűid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kölyűje	kölyűi
a mi	kölyűnk	kölyűink
a ti	kölyűtök	kölyűitek
az ő	kölyűjük	kölyűik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)