kötvény

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkøtveːɲ]

Főnév

kötvény

1. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír.

Etimológia

köt +‎ -vény

Fordítások

Tartalom

angol: bond (en), obligation (en) feröeri: skuldabræv (fo) sn, lánsbræv (fo) sn szerbhorvát: obveznica (sh) német: Obligation (de) nn, Schuldschein (de) hn

Ragozás

kötvény ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kötvény	kötvények
tárgyeset	kötvényt	kötvényeket
részes eset	kötvénynek	kötvényeknek
-val/-vel	kötvénnyel	kötvényekkel
-ért	kötvényért	kötvényekért
-vá/-vé	kötvénnyé	kötvényekké
-ig	kötvényig	kötvényekig
-ként	kötvényként	kötvényekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kötvényben	kötvényekben
-on/-en/-ön	kötvényen	kötvényeken
-nál/-nél	kötvénynél	kötvényeknél
-ba/-be	kötvénybe	kötvényekbe
-ra/-re	kötvényre	kötvényekre
-hoz/-hez/-höz	kötvényhez	kötvényekhez
-ból/-ből	kötvényből	kötvényekből
-ról/-ről	kötvényről	kötvényekről
-tól/-től	kötvénytől	kötvényektől

kötvény birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kötvényem	kötvényeim
a te	kötvényed	kötvényeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kötvénye	kötvényei
a mi	kötvényünk	kötvényeink
a ti	kötvényetek	kötvényeitek
az ő	kötvényük	kötvényeik