kanca

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkɒnt͡sɒ]

Főnév

kanca

1. A lófélék nősténye.

Etimológia

Egy szláv *konica szóból, amely a szláv nyelvek közül csak a cseh tájnyelvben használatos. (Forrás: TESz, Akadémiai Kiadó, 1970).

Fordítások

Tartalom

albán: pelë nn angol: mare baszk: behor bolgár: кобила nn (kobila) breton: kazeg nn cigány: graszni, grászt cseh: klisna nn, kobyla nn dán: hoppe kn erza: эльде (elʹde) eszperantó: ĉevalino feröeri: ryssa nn finn: tamma francia: jument nn görög: φοράδα nn (foráda) héber: סוּסָה‎ nn (susá) holland: merrie nn ír: láir nn izlandi: hryssa nn, meri nn japán: 牝馬 katalán: euga nn koreai: 암말 (ammal) (ámmál) krími tatár: baytal

latin: equa nn lengyel: klacz nn litván: kumelė nn macedón: кобила nn (kobila) német: Stute nn, Mähre nn (öreg kanca) norvég: hoppe nn ógörög: ἵππος nn (híppos) provanszál: èga nn, cavala nn olasz: cavalla nn orosz: кобыла nn (kobyla) oszét: ефс (efs) örmény: մատակ (matak), զամբիկ (zambik) pastu: آسپه‎ nn (āspa) perzsa: مادیان‎ portugál: égua nn román: iapă nn skót gael: làir nn spanyol: yegua nn svéd: märr kn szerbhorvát: кобила nn, kobila szlovák: kobyla nn szlovén: kobila nn telugu: ఆడ గుర్రం nn (āḍa gurraṃ) török: kısrak walesi: caseg nn

Török

Főnév

kanca

1. horog