ken

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkɛn]

Tárgyas ige

ken

1. Mázol; valamivel bevon.

Fordítások

Tartalom

angol: smear cigány: makhel, ándrévásmárészko dán: smøre eszperantó: ŝmiri erza: вадемс (vadems)

latin: unguo lengyel: mazać lett: ziest, smērēt litván: tepti német: schmieren norvég: smøre olasz: ungere orosz: мазать (mazatʹ) román: unge spanyol: untar svéd: smörja

Származékok

• keneget, kenő

• (igekötős alakok): | beken | elken | felken | kiken | leken | megken | összeken | ráken | szétken | 

Afrikaans

Főnév

ken

1. áll

Etimológia

A holland kin szóból.

Afrikaans

Ige

ken

1. ismer

Etimológia

A holland kennen igéből.