ken

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɛn]

Tárgyas ige

ken

  1. Mázol; valamivel bevon.

Fordítások

Származékok

Afrikaans

Főnév

ken

  1. áll

Etimológia

A holland kin szóból.

Afrikaans

Ige

ken

  1. ismer

Etimológia

A holland kennen igéből.