Ugrás a tartalomhoz

kenőcs

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɛnøːt͡ʃ]

Főnév

kenőcs

  1. (gyógyszertan) A kenőcs egy olyan gyógyszerformátum, amely különböző hatóanyagokat tartalmaz és bőrre, nyálkahártyára vagy sebfelszínre való felvitelre szolgál. A kenőcsök alapanyaga általában zsíros, olajos textúrájú, ami miatt a bőrön lassan szívódnak fel, így hosszabb ideig tartják meg a hatóanyagokat az adott területen. Kenőcsöket számos célra használnak: fájdalomcsillapításra, gyulladáscsökkentésre, fertőzés kezelésére, bőrhidratálásra vagy sebgyógyulás elősegítésére.

A kenőcsök jellemzői

  1. Olajos alapúak: A kenőcsök alapja gyakran vazelin, lanolin vagy növényi olaj, amely segít a hatóanyagok bőrben történő felszívódásában és hosszú távú hatás elérésében.
  2. Hosszú hatástartam: A kenőcsök lassan szívódnak fel, így hosszabb időn keresztül tartják meg a bőrön a hatóanyagokat, ami különösen előnyös a bőr gyógyulása vagy védelme szempontjából.
  3. Bőrpuhító és védő hatás: A kenőcsök hidratálják és védik a bőrt, ezért különösen ajánlottak száraz, repedezett vagy irritált bőrfelületekre.

Kenőcsök típusai

  1. Gyulladáscsökkentő kenőcsök: Kortikoszteroidokat vagy más gyulladáscsökkentő szereket tartalmaznak, és gyakran használják ekcéma, dermatitisz, vagy ízületi gyulladás kezelésére.
  2. Antibiotikus kenőcsök: Bakteriális fertőzések kezelésére szolgálnak, például kisebb sebek, égési sérülések vagy bőrfertőzések esetén. Ilyen kenőcsök például a bacitracint vagy neomicint tartalmazók.
  3. Fájdalomcsillapító kenőcsök: Ilyen kenőcsök olyan hatóanyagokat tartalmaznak, mint a lidokain vagy mentol, és izom- vagy ízületi fájdalmak enyhítésére használják.
  4. Sebgyógyító kenőcsök: Aloe verát, E-vitamint, cinket vagy panthenolt tartalmazhatnak, melyek elősegítik a sebgyógyulást, csökkentik az irritációt és felgyorsítják a bőr regenerációját.
  5. Hidratáló kenőcsök: Száraz bőr kezelésére szolgálnak, és gazdag zsírokban, olajokban, amelyek táplálják a bőrt és megelőzik a kiszáradást.

Alkalmazás és használati útmutató

  • Felvitel módja: A kenőcsöt tiszta, száraz bőrre kell felvinni, egyenletes rétegben. Egyes kenőcsöket be kell masszírozni a bőrbe, míg másokat csak vékonyan fel kell kenni.
  • Mennyiség és gyakoriság: Fontos az előírt mennyiség és az alkalmazás gyakoriságának betartása. A túlzott használat bőrirritációt okozhat, míg az alulhasználat nem biztosítja a kívánt hatást.
  • Mellékhatások: Néhány kenőcs allergiás reakciókat válthat ki, különösen, ha illatanyagokat vagy más adalékokat tartalmaz. Ilyenkor bőrpír, viszketés vagy égő érzés léphet fel.

Összegzés

A kenőcsök széles körben alkalmazhatók különféle bőrproblémák kezelésére, gyógyulás elősegítésére, hidratálásra vagy fertőzések megelőzésére. Mivel a kenőcsök olajos alapúak, hosszabb ideig tartják meg a hatóanyagokat a bőrön, ami tartós hatást biztosít, de fontos betartani a használati útmutatót a mellékhatások elkerülése érdekében.

Etimológia

A ken igéből.

Fordítások

Szinonimák

Származékok