kitelepítés

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkitɛlɛpiːteːʃ]

Főnév

kitelepítés

  1. Amikor veszélyes területről elköltöztetnek mindenkit.

Szinonimák

Etimológia

kitelepít +‎ -és

Ragozás

kitelepítés ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kitelepítés kitelepítések
tárgyeset kitelepítést kitelepítéseket
részes eset kitelepítésnek kitelepítéseknek
-val/-vel kitelepítéssel kitelepítésekkel
-ért kitelepítésért kitelepítésekért
-vá/-vé kitelepítéssé kitelepítésekké
-ig kitelepítésig kitelepítésekig
-ként kitelepítésként kitelepítésekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kitelepítésben kitelepítésekben
-on/-en/-ön kitelepítésen kitelepítéseken
-nál/-nél kitelepítésnél kitelepítéseknél
-ba/-be kitelepítésbe kitelepítésekbe
-ra/-re kitelepítésre kitelepítésekre
-hoz/-hez/-höz kitelepítéshez kitelepítésekhez
-ból/-ből kitelepítésből kitelepítésekből
-ról/-ről kitelepítésről kitelepítésekről
-tól/-től kitelepítéstől kitelepítésektől
kitelepítés birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kitelepítésem kitelepítéseim
a te kitelepítésed kitelepítéseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kitelepítése kitelepítései
a mi kitelepítésünk kitelepítéseink
a ti kitelepítésetek kitelepítéseitek
az ő kitelepítésük kitelepítéseik