kofa
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈkofɒ]
Főnév
kofa
- Élelmiszerrel kereskedő piaci árus, főleg nő.
- (bizalmas) Sokat fecsegő személy, kül. (leány)gyermek.
Etimológia
Ismeretlen eredetű szó.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | kofa | kofák |
tárgyeset | kofát | kofákat |
részes eset | kofának | kofáknak |
-val/-vel | kofával | kofákkal |
-ért | kofáért | kofákért |
-vá/-vé | kofává | kofákká |
-ig | kofáig | kofákig |
-ként | kofaként | kofákként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | kofában | kofákban |
-on/-en/-ön | kofán | kofákon |
-nál/-nél | kofánál | kofáknál |
-ba/-be | kofába | kofákba |
-ra/-re | kofára | kofákra |
-hoz/-hez/-höz | kofához | kofákhoz |
-ból/-ből | kofából | kofákból |
-ról/-ről | kofáról | kofákról |
-tól/-től | kofától | kofáktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | kofám | kofáim |
a te | kofád | kofáid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
kofája | kofái |
a mi | kofánk | kofáink |
a ti | kofátok | kofáitok |
az ő | kofájuk | kofáik |
Forrás
- Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)