koiné
Kiejtés
- IPA: [ ˈkojineː]
Főnév
koiné
- (nyelvtan) A hellenisztikus kor görög köznyelve.
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | koiné | koinék |
| tárgyeset | koinét | koinékat |
| részes eset | koinénak | koinéknak |
| -val/-vel | koinéval | koinékkal |
| -ért | koinéért | koinékért |
| -vá/-vé | koinévá | koinékká |
| -ig | koinéig | koinékig |
| -ként | koinéként | koinékként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | koinéban | koinékban |
| -on/-en/-ön | koinén | koinékon |
| -nál/-nél | koinénál | koinéknál |
| -ba/-be | koinéba | koinékba |
| -ra/-re | koinéra | koinékra |
| -hoz/-hez/-höz | koinéhoz | koinékhoz |
| -ból/-ből | koinéból | koinékból |
| -ról/-ről | koinéról | koinékról |
| -tól/-től | koinétól | koinéktól |
- 5
Forrás
- Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)