Ugrás a tartalomhoz

kolesztiramin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkolɛstirɒmin]

Főnév

kolesztiramin

  1. (gyógyszertan) A kolesztiramin egy epesavkötő gyanta, amelyet a vér koleszterinszintjének csökkentésére alkalmaznak, különösen magas LDL-koleszterin (alacsony sűrűségű lipoprotein) szinttel rendelkező betegek esetében. Ezenkívül olyan betegségek kezelésére is használják, amelyek az epesavak túltermeléséhez vagy az epesavak emésztőrendszerbe való visszaáramlásához kapcsolódnak, például epés hasmenés esetén.

Kolesztiramin működési mechanizmusa

A kolesztiramin a bélrendszerben az epesavakhoz kötődik és megakadályozza azok felszívódását, így az epesavak változatlan formában ürülnek ki a szervezetből a széklettel. Mivel az epesavak a koleszterinből képződnek a májban, a kolesztiramin hatására a májnak több koleszterint kell felhasználnia új epesavak előállítására, ezáltal csökkentve a vér koleszterinszintjét, különösen az LDL-koleszterin szintjét.

Alkalmazási területek

  1. Magas LDL-koleszterinszint kezelése: A kolesztiramint gyakran alkalmazzák magas LDL-koleszterinszint csökkentésére, különösen olyan betegeknél, akik nem tolerálják a sztatinokat, vagy kiegészítő kezelésként más koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek mellett.
  2. Epés hasmenés: Epés hasmenés kezelésére is alkalmazzák, például kolecisztektómia (epehólyag eltávolítás) után, amikor az epesavak túlzott mennyiségben jutnak a bélrendszerbe.
  3. Viszketés epesavakkal kapcsolatos májbetegségek esetén: A kolesztiramin csökkentheti a májbetegségek által okozott bőrviszketést, mivel csökkenti az epesavak szintjét a vérben.

Adagolás és alkalmazás

A kolesztiramin por formájában érhető el, amelyet vízben vagy egyéb folyadékban kell elkeverni, majd meg kell inni. A gyógyszert általában napi két-három alkalommal, étkezés közben vagy után ajánlott bevenni. A pontos adagolást és alkalmazási időtartamot az orvos határozza meg a beteg állapotától és céljától függően. Fontos, hogy a gyógyszer bevételekor elegendő folyadékot fogyasszon a beteg, mivel ez csökkenti a székrekedés kockázatát.

Mellékhatások

A kolesztiramin általában jól tolerálható, de előfordulhatnak mellékhatások, különösen az emésztőrendszerre vonatkozóan:

  1. Székrekedés: A kolesztiramin leggyakoribb mellékhatása a székrekedés, mivel megköti az epesavakat a bélben.
  2. Puffadás és hasi diszkomfort: Hasi fájdalom, puffadás és diszkomfortérzés gyakori lehet.
  3. Zsírban oldódó vitaminok felszívódásának csökkenése: Hosszú távú alkalmazás esetén a kolesztiramin csökkentheti a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) felszívódását, ami vitaminhiányhoz vezethet, így ezek pótlása javasolt.
  4. Gyomorégés és reflux: Néhány beteg gyomorégést vagy savas refluxot tapasztalhat a kolesztiramin alkalmazása során.

Ellenjavallatok

A kolesztiramin alkalmazása bizonyos esetekben kerülendő:

  1. Bélelzáródás: A kolesztiramin fokozhatja a bélelzáródás kockázatát, ezért azoknál a betegeknél, akiknél már fennáll a bélelzáródás vagy annak kockázata, a kolesztiramin alkalmazása nem javasolt.
  2. Vészes vitaminhiány: Ha a beteg már szenved a zsírban oldódó vitaminok hiányában, a kolesztiramin súlyosbíthatja az állapotot, így csak vitaminpótlás mellett alkalmazható.
  3. Nyelési nehézségek: A kolesztiramin alkalmazása nem javasolt azoknak, akik nehezen nyelnek, mivel a por formájú gyógyszer nyelési problémákat okozhat.

Gyógyszerkölcsönhatások

A kolesztiramin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, mivel megköti őket a bélben, és így csökkentheti a felszívódásukat. Néhány példa:

  1. Vérhígítók (pl. warfarin): A kolesztiramin csökkentheti a K-vitamin felszívódását, ami befolyásolhatja a vérhígítók hatékonyságát.
  2. Hormonális fogamzásgátlók: A kolesztiramin megkötheti és csökkentheti a fogamzásgátlók hatását, ezért óvatosan kell alkalmazni.
  3. Béta-blokkolók és diuretikumok: A kolesztiramin csökkentheti ezeknek a gyógyszereknek a felszívódását, ami hatékonyságuk csökkenéséhez vezethet.

A gyógyszereket ajánlott legalább 1-2 órával a kolesztiramin előtt vagy 4-6 órával utána bevenni, hogy minimalizálják az esetleges kölcsönhatásokat.

Előnyök és hátrányok

Előnyök: - Hatékonyan csökkenti az LDL-koleszterinszintet, ami kedvező hatással van a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésére. - Hasznos olyan esetekben, amikor más koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek, például a sztatinok, nem alkalmazhatók vagy nem elég hatékonyak. - Epés hasmenés és epesavval kapcsolatos bőrviszketés kezelésében is alkalmazható.

Hátrányok: - Székrekedést és egyéb emésztőrendszeri panaszokat okozhat. - Hosszú távú alkalmazása a zsírban oldódó vitaminok hiányát eredményezheti, ezért vitaminpótlás szükséges. - Gyógyszerkölcsönhatásokat okozhat, mivel megköti a bélben lévő egyéb gyógyszereket.

Összegzés

A kolesztiramin egy epesavkötő gyanta, amely hatékonyan csökkenti az LDL-koleszterinszintet és az epesavak túlzott felszívódásával kapcsolatos problémákat, például epés hasmenést vagy májbetegséghez társuló viszketést. Hosszú távú alkalmazás esetén figyelni kell a zsírban oldódó vitaminok pótlására, és ügyelni kell az esetleges gyógyszerkölcsönhatásokra.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=kolesztiramin&oldid=3467231”