láncol

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈlaːnt͡sol]

Ige

láncol

Etimológia

lánc +‎ -ol

Származékok

• láncolás

• (igekötős alakok): | leláncol | megláncol | összeláncol | 

Ragozás

láncol ragozása

Főnévi igenév			láncolni
Befejezett melléknévi igenév			láncolt
Folyamatos melléknévi igenév			láncoló
Beálló melléknévi igenév			láncolandó
Határozói igenév			láncolva
Ható ige			láncolhat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	láncolok	láncolsz	láncol	láncolunk	láncoltok	láncolnak
		Tárgyas	láncolom én téged/titeket láncollak	láncolod	láncolja	láncoljuk	láncoljátok	láncolják
	Múlt idő	Alanyi	láncoltam	láncoltál	láncolt	láncoltunk	láncoltatok	láncoltak
		Tárgyas	láncoltam én téged/titeket láncoltalak	láncoltad	láncolta	láncoltuk	láncoltátok	láncolták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	láncolnék	láncolnál	láncolna	láncolnánk	láncolnátok	láncolnának
		Tárgyas	láncolnám én téged/titeket láncolnálak	láncolnád	láncolná	láncolnánk	láncolnátok	láncolnák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	láncoljak	láncolj vagy láncoljál	láncoljon	láncoljunk	láncoljatok	láncoljanak
		Tárgyas	láncoljam én téged/titeket láncoljalak	láncold vagy láncoljad	láncolja	láncoljuk	láncoljátok	láncolják
Főnévi igenév ragozása			láncolnom	láncolnod	láncolnia	láncolnunk	láncolnotok	láncolniuk