lebegőpontos szám
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈlɛbɛɡøːpontoʃsaːm]
Főnév
- (matematika, informatika) A számítástechnikában a lebegőpontos számábrázolás[1] lehetővé teszi a valós számok kezelését véges tárhely esetében, széles skálát fedvén le a számhalmazon belül. A számok rögzített számú számjegyekkel ábrázolhatóak, és egy kitevő (exponens) segítségével vannak skálázva. A skálázás alapja leggyakrabban 2, 10 vagy 16. A szám a következő alakban adható meg:
- értékes számjegy × alap^exponens
- A lebegőpontos szám lényege, hogy az ábrázolásánál a tizedesvessző „lebeg”, vagyis az ábrázolható értékes számjegyeken belül bárhova kerülhet. (Példa erre az 1,23, 12,3, 123 számok, melyek mindegyike 3 értékes számjegyet tartalmaz.) Előnye a fixpontos számábrázolással szemben az, hogy sokkal szélesebb tartományban képes értékeket felvenni; a számokat reprezentáló adat mennyisége főként az ábrázolható számjegyek mennyiségét határozza meg, és sokkal kisebb mértékben az ábrázolható számok nagyságrendjét. Számos számábrázolási rendszer létezik a lebegőpontos számok kezelésére, de az elmúlt évtizedben legelterjedtebb az IEEE 754 szabvány lett.
Fordítások
- angol: floating-point number (en)
- német: Fließkommazahl (de)
- orosz: число с плавающей точкой (ru) (čislo s plavajuščej točkoj)
- lebegőpontos szám - Értelmező szótár (MEK)
- lebegőpontos szám - Etimológiai szótár (UMIL)
- lebegőpontos szám - Szótár.net (hu-hu)
- lebegőpontos szám - DeepL (hu-de)
- lebegőpontos szám - Яндекс (hu-ru)
- lebegőpontos szám - Google (hu-en)
- lebegőpontos szám - Helyesírási szótár (MTA)
- lebegőpontos szám - Wikidata
- lebegőpontos szám - Wikipédia (magyar)