Ugrás a tartalomhoz

legkisebb négyzetek módszere

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈlɛkːiʃɛbː ˈneːɟzɛtɛk ˈmoːt͡sːɛrɛ]

Főnév

legkisebb négyzetek módszere

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A legkisebb négyzetek módszere a mérések matematikai feldolgozásában használt eljárás. Nevét arról kapta, hogy az eltérések négyzetösszegét igyekszik minimalizálni.

A Gauss által kidolgozott módszer két legfontosabb alkalmazása:

1 – ismert leképezéssel adott függvény egyszerűbb kifejezéssel való közelítése, approximációja,
2 – empirikus formulák együtthatóinak (paramétereinek) meghatározása.

Függvény-approximáció

Az 1. esetben legtöbbször polinomot választanak közelítésnek, vagy a modellnek jobban megfelelő (például periodikus) elemi függvények lineáris kombinációját:

Általánosan: az függvényt az független változó egy tartományán olyan függvénnyel kell közelíteni, amelynél a

kumulált (összegezett) kvadratikus hiba minimális.