Ugrás a tartalomhoz

legkisebb négyzetek módszere

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈlɛkːiʃɛbː ˈneːɟzɛtɛk ˈmoːt͡sːɛrɛ]

Főnév

legkisebb négyzetek módszere

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A legkisebb négyzetek módszere a mérések matematikai feldolgozásában használt eljárás. Nevét arról kapta, hogy az eltérések négyzetösszegét igyekszik minimalizálni.

A Gauss által kidolgozott módszer két legfontosabb alkalmazása:

1 – ismert leképezéssel adott függvény egyszerűbb kifejezéssel való közelítése, approximációja,
2 – empirikus formulák együtthatóinak (paramétereinek) meghatározása.

Függvény-approximáció

Az 1. esetben legtöbbször polinomot választanak közelítésnek, vagy a modellnek jobban megfelelő (például periodikus) elemi függvények lineáris kombinációját:

y≈a⋅u(x)+b⋅v(x)+c⋅w(x)+…

Általánosan: az y=F(U) függvényt az U független változó egy M tartományán olyan ŷ=f(U) függvénnyel kell közelíteni, amelynél a

Q=∫M(y−ŷ)2dU=∫M(F(U)−f(U))2dU

kumulált (összegezett) kvadratikus hiba minimális.