meghatalmazás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmɛkhɒtɒlmɒzaːʃ]

Főnév

meghatalmazás

1. Feljogosít egy másik személyt hogy valamilyen hivatalos ügyben eljárjon.

Etimológia

meghatalmaz +‎ -ás

Fordítások

Tartalom

angol: authorization (en), mandate (en), authority (en), procuration (en), commission (en) német: Bevollmächtigung (de) nn, Vollmacht (de) nn román: împuternicire (ro) spanyol: autorización (es) nn

Ragozás

meghatalmazás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	meghatalmazás	meghatalmazások
tárgyeset	meghatalmazást	meghatalmazásokat
részes eset	meghatalmazásnak	meghatalmazásoknak
-val/-vel	meghatalmazással	meghatalmazásokkal
-ért	meghatalmazásért	meghatalmazásokért
-vá/-vé	meghatalmazássá	meghatalmazásokká
-ig	meghatalmazásig	meghatalmazásokig
-ként	meghatalmazásként	meghatalmazásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	meghatalmazásban	meghatalmazásokban
-on/-en/-ön	meghatalmazáson	meghatalmazásokon
-nál/-nél	meghatalmazásnál	meghatalmazásoknál
-ba/-be	meghatalmazásba	meghatalmazásokba
-ra/-re	meghatalmazásra	meghatalmazásokra
-hoz/-hez/-höz	meghatalmazáshoz	meghatalmazásokhoz
-ból/-ből	meghatalmazásból	meghatalmazásokból
-ról/-ről	meghatalmazásról	meghatalmazásokról
-tól/-től	meghatalmazástól	meghatalmazásoktól