megszakítás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmɛksɒkiːtaːʃ]

Főnév

megszakítás

1. Egy folyamat felfüggesztése.

Etimológia

megszakít +‎ -ás

Származékok

• (összetételek): megszakításkérés, terhességmegszakítás

Fordítások

Tartalom

angol: interruption (en) olasz: interruzione (it)

Ragozás

megszakítás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	megszakítás	megszakítások
tárgyeset	megszakítást	megszakításokat
részes eset	megszakításnak	megszakításoknak
-val/-vel	megszakítással	megszakításokkal
-ért	megszakításért	megszakításokért
-vá/-vé	megszakítássá	megszakításokká
-ig	megszakításig	megszakításokig
-ként	megszakításként	megszakításokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	megszakításban	megszakításokban
-on/-en/-ön	megszakításon	megszakításokon
-nál/-nél	megszakításnál	megszakításoknál
-ba/-be	megszakításba	megszakításokba
-ra/-re	megszakításra	megszakításokra
-hoz/-hez/-höz	megszakításhoz	megszakításokhoz
-ból/-ből	megszakításból	megszakításokból
-ról/-ről	megszakításról	megszakításokról
-tól/-től	megszakítástól	megszakításoktól

megszakítás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	megszakításom	megszakításaim
a te	megszakításod	megszakításaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	megszakítása	megszakításai
a mi	megszakításunk	megszakításaink
a ti	megszakításotok	megszakításaitok
az ő	megszakításuk	megszakításaik