Ugrás a tartalomhoz

nalorfin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
nalorfin
Clinical data
Trade namesLethidrone, Nalline
Other namesN-Allylnormorphine
AHFS/Drugs.comInternational Drug Names
ATC code
Legal status
Legal status
Identifiers
  • 17-allyl-7,8-didehydro-4,5α-epoxymorphinan-3,6α-diol
CAS Number
PubChem CID
IUPHAR/BPS
DrugBank
ChemSpider
UNII
KEGG
ChEBI
ChEMBL
Chemical and physical data
FormulaC19H21NO3
Molar mass311.381 g·mol−1
3D model (JSmol)
  • O[C@H]2\C=C/[C@H]5[C@@H]4N(CC[C@@]51c3c(O[C@H]12)c(O)ccc3C4)C\C=C
  • InChI=1S/C19H21NO3/c1-2-8-20-9-7-19-12-4-6-15(22)18(19)23-17-14(21)5-3-11(16(17)19)10-13(12)20/h2-6,12-13,15,18,21-22H,1,7-10H2/t12-,13+,15-,18-,19-/m0/s1 checkY
  • Key:UIQMVEYFGZJHCZ-SSTWWWIQSA-N checkY
  (verify)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɒlorfin]

Főnév

nalorfin

  1. (gyógyszertan) A nalorfin (INN: nalorphine) egy félszintetikus opioid, amelyet a múlt század közepén fejlesztettek ki. Különleges farmakológiai profilja miatt egyszerre működik opioid agonistaként és antagonistaként. A morfinszármazékok egyik első olyan tagja volt, amelyet opioidmérgezés ellenszereként, illetve fájdalomcsillapítóként is próbáltak alkalmazni.

A gyógyszer történeti jelentőségű, mivel ez volt az első vegyület, amelyet klinikailag opioid antagonistaként használtak, megelőzve a ma ismert naloxont. Manapság már szinte teljesen kiszorult a gyakorlatból a nemkívánatos mellékhatásai és korszerűbb szerek megjelenése miatt.



2. Kémiai tulajdonságok

  • IUPAC-név: (5α,6β)-17-allyl-4,5-epoxymorphinan-3,6-diol
  • Molekulaképlet: C₁₉H₂₁NO₃
  • Moláris tömeg: 311,38 g/mol
  • CAS-szám: 62-67-9
  • Szerkezeti típus: morfinánvázas opioid
  • Rokon vegyületek: morfin, naloxon, nalbufin



3. Hatásmechanizmus

3.1 Receptorhatás

A nalorfin kappa-opioid receptor agonista, és mu-opioid receptor antagonista:

  • μ-receptor (MOR): antagonista hatás → csökkenti a morfin, heroin, metadon hatását
  • κ-receptor (KOR): agonista hatás → sajátos fájdalomcsillapító és pszichotomimetikus hatások

3.2 Farmakodinámia

  • Gátolja a klasszikus opioidok légzésdepresszív hatását
  • Ezzel szemben maga is kivált enyhe légzésdepressziót nagy dózisban
  • Közepes erősségű analgetikus hatással bír, de gyakori a dysphoria (rossz közérzet, nyugtalanság)



4. Farmakokinetika

4.1 Felszívódás és adagolás

  • Parenterálisan (injekció) alkalmazták: intravénásan, szubkután vagy intramuszkulárisan
  • Per os biohasznosulása alacsony → nem alkalmas szájon át történő alkalmazásra

4.2 Megoszlás

  • Gyorsan átjut a vér-agy gáton
  • Eloszlik az agyszövetben, ahol a receptorokra hat

4.3 Metabolizmus és elimináció

  • Főként a májban metabolizálódik (glükuronidáció)
  • Kiválasztás: elsősorban vizelettel
  • Felezési idő: kb. 2–3 óra



5. Klinikai alkalmazások (történetileg)

5.1 Opioidmérgezés kezelése

A nalorfin az 1950-es évektől kezdődően az egyik első antidótumként használt szer volt morfin- és heroinmérgezések esetén. A μ-receptor antagonista hatása révén csökkentette:

  • légzésdepresszió
  • szedáció
  • eufória

5.2 Fájdalomcsillapítás

A nalorfin κ-receptor agonista aktivitása révén enyhe-közepes fájdalmakra használták, de:

  • a pszichotomimetikus hatások (hallucinációk, szorongás) gyakran korlátozták a használhatóságát

5.3 Diagnosztikai eszköz

Korábban használták a függőség megítélésére: a nalorfin adása kiválthatta az elvonási tüneteket, így segített az opioidfüggőség kimutatásában (hasonlóan a későbbi naloxon-próbához).



6. Mellékhatások

6.1 Gyakori mellékhatások

  • Dysphoria (nyugtalanság, kellemetlen érzés)
  • Szorongás
  • Hidegrázás
  • Álmatlanság
  • Hányinger, hányás

6.2 Ritkább mellékhatások

  • Hallucinációk, téveszmék
  • Izomremegés
  • Izgatottság, izomgörcsök
  • Légzésdepresszió (paradox módon nagy dózisnál)

6.3 Elvonási tünetek

Opioidfüggő betegeknél hirtelen nalorfin-adás akut elvonási szindrómát válthat ki:

  • Nyugtalanság, izzadás, hányás, izomfájdalmak
  • Magas vérnyomás, tachycardia
  • Erős pszichés diszkomfort



7. Ellenjavallatok és óvintézkedések

7.1 Ellenjavallatok

  • Ismert túlérzékenység a hatóanyagra
  • Súlyos pszichiátriai kórképek
  • Nem ellenjavallt opioidmérgezésben, de óvatos adagolás szükséges

7.2 Figyelmeztetések

  • Opioidfüggőségben alkalmazva elvonást válthat ki
  • Lépcsőzetes adagolás javasolt az elvonási tünetek elkerülésére
  • Gyermekeknél csak kivételes esetekben használatos



8. Dózis és alkalmazás

8.1 Opioidmérgezés esetén

  • Adagolás: 5–10 mg intravénásan
  • Hatáskezdet: 2–5 perc
  • Hatástartam: kb. 2–4 óra → szükség lehet ismételt adagolásra

8.2 Fájdalomcsillapítás

  • 10–20 mg intramuszkulárisan, napi 1–3 alkalommal (ma már nem alkalmazott)



9. Összehasonlítás más opioid antagonistákkal

Jellemző Nalorfin Naloxon Naltrexon
Hatástartam 2–4 óra 1–2 óra 24–48 óra
Hatás kezdete 2–5 perc 1–2 perc (iv) 30–60 perc (po)
Receptorhatás μ-antagonista, κ-agonista μ-antagonista (tiszta) μ- és κ-antagonista
Elérhetőség már nem elérhető széles körben használt hosszú távú kezelés
Fő indikáció mérgezés, fájdalom (régen) opioid túladagolás függőség kezelése
Pszichés mellékhatás igen (gyakori) nem ritka



10. Történeti szerepe

  • 1954: bevezetése gyógyszerként (USA, Merck)
  • A nalorfin volt az első klinikai opioid-antagonista
  • A naloxon megjelenése után (1960-as évek közepe) fokozatosan háttérbe szorult
  • Ma már nincs forgalomban a legtöbb országban, csak tudományos érdeklődés maradt fenn iránta



11. Jogi státusz

  • Ma már nem használják rutinszerűen
  • Nem tartozik a ma használt antidótumok közé
  • Nem kábítószer, de szigorúan szabályozott anyag lehet bizonyos országokban



12. Összefoglalás

A nalorfin történelmi jelentőségű opioid-származék, amely a μ-receptor antagonista és a κ-receptor agonista aktivitásának köszönhetően kettős farmakológiai hatással bír. Habár kezdetben hatékony antidótumként és fájdalomcsillapítóként alkalmazták, pszichés mellékhatásai és kellemetlen közérzetet kiváltó hatásai miatt kiszorult a gyakorlatból, és helyét korszerűbb vegyületek – elsősorban a naloxon és naltrexon – vették át.

Bár klinikailag már elavult, a nalorfin jelentős mérföldkő volt az opioid-antagonista terápiák fejlődésében, és hozzájárult az opioidfüggőség és túladagolás modern terápiás megközelítéséhez.


Fordítások

  1. Anvisa: RDC Nº 784 - Listas de Substâncias Entorpecentes, Psicotrópicas, Precursoras e Outras sob Controle Especial (brazíliai portugál nyelven). Diário Oficial da União, 2023. március 31. [2023. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva].