párkány

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈpaːrkaːɲ]

Főnév

párkány

1. Függőleges felület vízszintesen kiugró része, széle.

   az ablak párkánya

2. (építészet) Falnak vízszintesen kiugró díszítő és tagoló eleme.

Származékok

• párkányszerű
• (összetételek): ablakpárkány

Etimológia

német? < latin ?

Fordítások

épület díszítő eleme

angol: ledge (en), sill (en), fascia (en), eaves (en), ridge (en) finn: korniisi (fi) francia: corniche (fr) nn görög: κορωνίδα (el) nn (koronída) lengyel: gzyms (pl) hn

német: Gesims (de) sn olasz: davanzale (it) hn orosz: карниз (ru) hn (karníz) perzsa: قرنیز‎ (fa) (qarniz) spanyol: cornisa (es) nn svéd: kornisch (sv) kn, taklist (sv) kn

Ragozás

párkány ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	párkány	párkányok
tárgyeset	párkányt	párkányokat
részes eset	párkánynak	párkányoknak
-val/-vel	párkánnyal	párkányokkal
-ért	párkányért	párkányokért
-vá/-vé	párkánnyá	párkányokká
-ig	párkányig	párkányokig
-ként	párkányként	párkányokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	párkányban	párkányokban
-on/-en/-ön	párkányon	párkányokon
-nál/-nél	párkánynál	párkányoknál
-ba/-be	párkányba	párkányokba
-ra/-re	párkányra	párkányokra
-hoz/-hez/-höz	párkányhoz	párkányokhoz
-ból/-ből	párkányból	párkányokból
-ról/-ről	párkányról	párkányokról
-tól/-től	párkánytól	párkányoktól

párkány birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	párkányom	párkányaim
a te	párkányod	párkányaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	párkánya	párkányai
a mi	párkányunk	párkányaink
a ti	párkányotok	párkányaitok
az ő	párkányuk	párkányaik