Ugrás a tartalomhoz

pallér

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpɒlːeːr]

Főnév

pallér

  1. Ácsok, kőművesek munkavezetője.

Etimológia

A német Polier szóból, ami a francia parler (a.m. beszélni) szóból ered. Utóbbi a középkori latin parabolare ige átvétele. Ez végső soron görög eredetű, lásd a parabola címszót.

Fordítások