pusztítás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈpustiːtaːʃ]

Főnév

pusztítás

Etimológia

pusztít +‎ ás

Fordítások

Tartalom

angol: destruction (en) cigány: romupé (rom) héber: הרס‎ (he) német: Zerstörung (de) román: distrugere (ro)

Ragozás

pusztítás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	pusztítás	pusztítások
tárgyeset	pusztítást	pusztításokat
részes eset	pusztításnak	pusztításoknak
-val/-vel	pusztítással	pusztításokkal
-ért	pusztításért	pusztításokért
-vá/-vé	pusztítássá	pusztításokká
-ig	pusztításig	pusztításokig
-ként	pusztításként	pusztításokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	pusztításban	pusztításokban
-on/-en/-ön	pusztításon	pusztításokon
-nál/-nél	pusztításnál	pusztításoknál
-ba/-be	pusztításba	pusztításokba
-ra/-re	pusztításra	pusztításokra
-hoz/-hez/-höz	pusztításhoz	pusztításokhoz
-ból/-ből	pusztításból	pusztításokból
-ról/-ről	pusztításról	pusztításokról
-tól/-től	pusztítástól	pusztításoktól

pusztítás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	pusztításom	pusztításaim
a te	pusztításod	pusztításaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	pusztítása	pusztításai
a mi	pusztításunk	pusztításaink
a ti	pusztításotok	pusztításaitok
az ő	pusztításuk	pusztításaik