pusztító

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpustiːtoː]

Melléknév

pusztító (középfok pusztítóbb, felsőfok legpusztítóbb)

Etimológia

pusztít folyamatos melléknévi igeneve.

Fordítások