sörte

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈʃørtɛ]

Főnév

sörte

1. Egyes állatok (disznó, vaddisznó, stb.) kemény, merev szőre.

Etimológia

Egy ótörök *sert szóból, vö. csuvas шӑрт.

Ragozás

sörte ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	sörte	sörték
tárgyeset	sörtét	sörtéket
részes eset	sörtének	sörtéknek
-val/-vel	sörtével	sörtékkel
-ért	sörtéért	sörtékért
-vá/-vé	sörtévé	sörtékké
-ig	sörtéig	sörtékig
-ként	sörteként	sörtékként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	sörtében	sörtékben
-on/-en/-ön	sörtén	sörtéken
-nál/-nél	sörténél	sörtéknél
-ba/-be	sörtébe	sörtékbe
-ra/-re	sörtére	sörtékre
-hoz/-hez/-höz	sörtéhez	sörtékhez
-ból/-ből	sörtéből	sörtékből
-ról/-ről	sörtéről	sörtékről
-tól/-től	sörtétől	sörtéktől

sörte birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	sörtém	sörtéim
a te	sörtéd	sörtéid
az ő/ön/maga az önök/maguk	sörtéje	sörtéi
a mi	sörténk	sörtéink
a ti	sörtétek	sörtéitek
az ő	sörtéjük	sörtéik