sebágy

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈʃɛbaːɟ]

Főnév

sebágy

  1. a megsebzett vad azon tartózkodási helye, amely akkor keletkezik, amikor a fáradság miatt már nem képes tovább menekülni, és lefekszik. A vértől megpiroslik az adott hely.[1]

Jegyzetek

  1. Kovács László. Vadászlexikon. Budapest: Saxum Kiadó Bt., p. 129 (2002). ISBN 963 9308 50 1