székhely

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈseːkhɛj]

Főnév

székhely

1. Hatóság, intézmény stb., ill. méltóságot viselő személy állandó tartózkodási és működési helye.

   Megyei székhely, a vállalat székhelye.

Etimológia

szék +‎ hely

Fordítások

Tartalom

angol: seat (en) cseh: sídlo (cs) sn eszperantó: sidejo (eo) finn: istuntopaikka (fi) francia: siège (fr) hn holland: zetel (nl) kn japán: 中枢 (ja) (ちゅうすう, chūsū) katalán: seu (ca) nn

macedón: седиште (mk) sn (sedište) német: Sitz (de) hn olasz: capoluogo (it) hn portugál: sede (pt) spanyol: sede (es) nn

Ragozás

székhely ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	székhely	székhelyek
tárgyeset	székhelyet	székhelyeket
részes eset	székhelynek	székhelyeknek
-val/-vel	székhellyel	székhelyekkel
-ért	székhelyért	székhelyekért
-vá/-vé	székhellyé	székhelyekké
-ig	székhelyig	székhelyekig
-ként	székhelyként	székhelyekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	székhelyben	székhelyekben
-on/-en/-ön	székhelyen	székhelyeken
-nál/-nél	székhelynél	székhelyeknél
-ba/-be	székhelybe	székhelyekbe
-ra/-re	székhelyre	székhelyekre
-hoz/-hez/-höz	székhelyhez	székhelyekhez
-ból/-ből	székhelyből	székhelyekből
-ról/-ről	székhelyről	székhelyekről
-tól/-től	székhelytől	székhelyektől

székhely birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	székhelyem	székhelyeim
a te	székhelyed	székhelyeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	székhelye	székhelyei
a mi	székhelyünk	székhelyeink
a ti	székhelyetek	székhelyeitek
az ő	székhelyük	székhelyeik

Gyakoriság

• 2

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)