testál

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtɛʃtaːl]

Ige

testál

  1. (népies, régies) örökül hagy [1]

Etimológia

latin

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6